Linda Andersen A sors hatalma
A sors hatalma · Linda Andersen
Ezt is nemrég találtam valahol a szekrény mélyén. 😀 Történelmi romantika, de nekem ez is tetszett.
Véleménynyilvánítás helyett álljon itt belőle egy kis részlet:
Az ördögbe is, Trey hol van?
Megállt a konyhaajtóban, és körülnézett. Mivel a konyha a sikátorra nyílt, sötétebb volt, mint az étterem. Senkit sem látott. A kamra ajtaja – mint általában – félig nyitva állt; a kilincs már törött volt, amikor kibérelte ezt a helyet, és ő még mindig nem javíttatta meg. Az ülőkéjénél fogva megragadta a széket, és lopakodva körbejárta a helyiséget.
Szíve a torkában dobogott. Még a légzése is természetellenesen hangosnak tűnt a síri csendben.
Megtorpant.
Bár semmit sem hallott, érezte, hogy valaki jelen van. Megrémítette, hogy senkit sem lát. Hátán hideg futott végig. El kell tűnnie
innen.
Megfordult, és egy magas, homályos alakba ütközött a sötétben. Félelem hasított belé. Rémült kiáltással
a feje fölé lendítette a széket, majd erősen lecsapta.
Trey kitartotta a karját, hogy felfogja az ütést. Elkapta az izéket, és kicsavarta az asszony kezéből.
Samantha pánikszerűen rávetette magát. A férfi vállon ragadta, és a falhoz nyomta.
– Samantha! – szólította élesen.
A hang hallatán Samantha felsóhajtott a megkönnyebbüléstől. Megpróbálta visszafojtani a lélegzetét, és úrrá
lenni heves szívdobogásán.
– Megijesztett! – fakadt ki.
– Én ijesztettem meg? Az ördögbe is, asszony, le is lőhettem volna!
– Sa-sajnálom. Nem tudtam, hogy maga az.
– Különben is, mi a fenét keres itt? Megmondtam, hogy maradjon nyugton.
– Zajt hallottam. És amikor nem jött vissza... félni kezdtem. –
Samantha hangja elcsuklott, amint ráeszmélt, hogy olyan közel áll a férfihoz, hogy a combjuk egymáshoz ér. Trey meleg és nedves leheletét
a homlokán érezte. Még a sötétben is ki tudta venni fürkésző tekintetét, ahogy a férfi figyelte az arcát.
A tudat villámként csapott a közéjük telepedő csendbe. Samantha szíve olyan vadul vert, hogy az már fájt. Trey engedett szorításán, és a hüvelykujjával gyengéden oda-vissza simogatni kezdte az asszony kulcscsontját. Érintésére tompa, lüktető fájdalom hasított mélyen Samantha bensőjébe. A nyugtalanító érzésre kétségbeesetten szorította össze a combját, de még ez sem csillapította az elsöprő erejű izzást, mely futótűzként áradt szét ereiben. Trey egyik kezét végigcsúsztatta a nyakán, majd a hajába túrt. Samantha visszafojtotta lélegzetét, amint zabolátlan borzongás remegtette meg egész testét.
A tudat villámként csapott a közéjük telepedő csendbe. Samantha szíve olyan vadul vert, hogy az már fájt. Trey engedett szorításán, és a hüvelykujjával gyengéden oda-vissza simogatni kezdte az asszony kulcscsontját. Érintésére tompa, lüktető fájdalom hasított mélyen Samantha bensőjébe. A nyugtalanító érzésre kétségbeesetten szorította össze a combját, de még ez sem csillapította az elsöprő erejű izzást, mely futótűzként áradt szét ereiben. Trey egyik kezét végigcsúsztatta a nyakán, majd a hajába túrt. Samantha visszafojtotta lélegzetét, amint zabolátlan borzongás remegtette meg egész testét.
A férfi arca közelített.
A valóság hirtelen gyorsasággal tért vissza. Samantha ráébredt, mire készül Trey, és elfordította a fejét.
– Trey, ne!
A férfi visszafordította maga felé Samantha arcát.
– De – suttogta rekedt hangon.
Száját az asszony ajkára tapasztotta. Samantha megfeszült. Kezével a férfi mellkasának támaszkodott, és olyan erősen tolta
el magától, ahogy csak tudta. Ajkát elhúzta Trey szájától.
– Trey, hagyja abba! Ezt nem szabad!
A férfi elkapta mindkét kezét, és a feje fölé nyomta a falhoz. Ajkával végigsimított arca domborulatán.
– De szabad – mormolta a fülébe.
Samantha fészkelődni kezdett, majd kicsavarodott, hogy meneküljön a férfi szájának állandó ostromától.
– Trey, kérem!
A férfi – fél kézzel is könnyen tartva a két kezét – szabad kezével tenyerébe vette az arcát, és mozdulatlanul
tartotta. Ezúttal nem volt menekvés Trey ajka elől, mely könyörtelenül foglyul ejtette az övét. Rémület hullámai söpörtek végig rajta, és
ébresztették fel benne a vágyat, melyet olyan régóta elnyomott, hogy fel sem ismerte azt.
Minden gondolata, hogy ellenálljon a férfinak szertefoszlott, és tehetetlenül adta meg magát a visszafojtott vágynak, melyet Trey keltett fel benne. Bódító forróság hullámai törtek rá, kínzó nyögést szakítva fel torkából, amint olyan hevesen viszonozta Trey csókját, hogy az mindkettőjüket meglepte. Régen érezte már férfi érintését, és most teste teljességében követelte azt, amit eddig megvont tőle.
Trey elengedte az asszony csuklóját, átfogta a derekát, és szorosan magához húzta. Nem tudott betelni vele. Erős keze lázasan barangolta be hátának lankáit és testének domborulatait. Nyelvével merészen hatolt be szájának mézédes, meleg üregébe, kíméletlenül kutatva lelke mélyét.
Minden gondolata, hogy ellenálljon a férfinak szertefoszlott, és tehetetlenül adta meg magát a visszafojtott vágynak, melyet Trey keltett fel benne. Bódító forróság hullámai törtek rá, kínzó nyögést szakítva fel torkából, amint olyan hevesen viszonozta Trey csókját, hogy az mindkettőjüket meglepte. Régen érezte már férfi érintését, és most teste teljességében követelte azt, amit eddig megvont tőle.
Trey elengedte az asszony csuklóját, átfogta a derekát, és szorosan magához húzta. Nem tudott betelni vele. Erős keze lázasan barangolta be hátának lankáit és testének domborulatait. Nyelvével merészen hatolt be szájának mézédes, meleg üregébe, kíméletlenül kutatva lelke mélyét.
Samantha ujjait a
férfi dús, hullámos hajába temette, és mámorittasan adta át magát az ölelésnek,
miközben mellét a férfi izmos mellkasához préselte. Nyelve szüntelen csatázott a férfi nyelvével – mely néha támadott, néha visszavonult,
de mindig egyre többet követelt.
Végül ajkát elfojtott zokogással vonta el a férfi szájáról, és arcát a mellkasába fúrta. Ezt nem lenne szabad,
tiltakozott meggyötört elméje. Nagyon nem lenne szabad. Hogy is felejthette el, hogy Trey elárulta a férjét, aki az életével fizetett? Hogy engedheti, hogy testének
gyengesége bemocskolja a férje emlékét? Olyan jelentéktelen volt Michael iránt érzett szerelme, hogy a jogos ellenfele által felkeltett pillanatnyi vágy megsemmisíti
azt?
Trey átkarolta remegő testét, és szorosan ölelte. Állát Samantha fején nyugtatta.
– Nincs semmi baj, Sam – suttogta. – Nem hagyom, hogy bárki is bántson.
Az asszony mély lélegzetet vett, és eltolta magától.
– Menjen innen!
– Samantha, ne!
– Azt mondtam, menjen! – Samantha kibontakozott az ölelésből.
Még mindig reszketve karját összefonta maga előtt, és hátrálni kezdett. Lába úgy elgyengült, hogy alig tartotta. Levegőt
is nehezen kapott. Trey hevességétől ajkát duzzadtnak, becsületét sértettnek érezte.
Michaelra gondolt, és arra, mennyire megszégyenítette őt.
Bűntudat és lelkifurdalás éles fájdalma gyötörte. Könnyek patakzottak az arcán. A szomorúság, melyet eddig elfojtott
magában, melyet mindig is gyengeségnek tartott, most hirtelen azzal fenyegette, hogy erőt vesz rajta.
Ahogy Trey megérintette a vállát, arca megrándult.
– Sam?
Samantha lerázta magáról a férfi kezét.
– Kérem, hagyjon békén! – mondta mély, sírástól elcsukló hangon. Ujjaival megtörölte a szemét.
–
Össze kell sepernünk a törött üvegeket – közölte reszketve, miközben küszködött, hogy úrrá legyen bizonytalan érzelmein.
– Van egy seprű a kamrában. Ha azzal akarja kezdeni, én keresek valamit, amivel befedhetjük a törött ablakot...
Elhallgatott. Képtelen volt folytatni. Berohant a hálószobába, és becsapta az ajtót maga mögött.
Elhallgatott. Képtelen volt folytatni. Berohant a hálószobába, és becsapta az ajtót maga mögött.
Trey remegő kezét az állához emelte. Jézusom! Ez az asszony olyan, mint egy puskaporos hordó! Trey még soha nem látott ennyi felgyülemlett tüzet egy nőben.
