Ismét szomorú vagyok
Nem, nem a családdal van baj. Szerencsére a barátokkal se. Arról van szó, hogy sokadszorra se sikerül. Találtam és rám találtak, mégse. Szerettem volna valakivel együtt sztorizni, vagy akár blogolni. Semmi komoly, csak olyan aki megérti az ötleteimet és szeret írni is, meg valamennyire tud is... Nem arról van szó, hogy egyedül nem megy. Menne, sőt ha akarom megy is. Hiszen történetet, fantáziát elmondani valakinek, az nem nagy dolog. Ugyanazt akár le is lehet írni. Hogy nem mindegyik lesz hihető? Az nem cél. Sokszor ugyanis éppen azt nem hiszik el egyesek, ami tényleg megtörtént. Ok, a neveket, helyszínt meg szoktam változtatni és a mondatok se szó szerintiek többnyire, de maga az esemény megtörtént, sokaknak mégis hihetetlen. Azt kell feltételeznem, hogy az emberek nem ismerik egymást, sőt a legtöbben alapjaiban tévednek önmagukkal kapcsolatban is. Egyesek jobbnak hiszik a többséget, mások ellenkezőleg. Olyan is akadt, aki nemrég kijelentette, hogy manapság ritka a nők, gyermekek m