Ismét szomorú vagyok
Nem, nem a családdal van baj. Szerencsére a barátokkal se.
Arról van szó, hogy sokadszorra se sikerül. Találtam és rám találtak, mégse.
Szerettem volna valakivel együtt sztorizni, vagy akár blogolni. Semmi komoly, csak olyan aki megérti az ötleteimet és szeret írni is, meg valamennyire tud is... Nem arról van szó, hogy egyedül nem megy. Menne, sőt ha akarom megy is. Hiszen történetet, fantáziát elmondani valakinek, az nem nagy dolog. Ugyanazt akár le is lehet írni. Hogy nem mindegyik lesz hihető? Az nem cél. Sokszor ugyanis éppen azt nem hiszik el egyesek, ami tényleg megtörtént. Ok, a neveket, helyszínt meg szoktam változtatni és a mondatok se szó szerintiek többnyire, de maga az esemény megtörtént, sokaknak mégis hihetetlen. Azt kell feltételeznem, hogy az emberek nem ismerik egymást, sőt a legtöbben alapjaiban tévednek önmagukkal kapcsolatban is. Egyesek jobbnak hiszik a többséget, mások ellenkezőleg.
Olyan is akadt, aki nemrég kijelentette, hogy manapság ritka a nők, gyermekek molesztálása. Nahát!
Ja, olyan is aki nem hitte el, hogy létezik szerelem. Két véglet, miközben a tények mást mutatnak.
Ettől még nem lennék szomorú. Tudomásul veszem, bár érdekesnek, vagy inkább lehangolónak találom ezt.
A fő gond az, hogy nemrég sikerült találnom olyan valakit, aki nem fél közzétenni sem, amit gondol. Tudná jobban csinálni, de úgy érzem, azért nem teszi, mert ő is tudomásul vette a fentieket. Vele együtt lehetne sztorizni, meg is ért - azt mondta - csakhogy a közös sztoriban az én karakteremet másént képzeli el. Más tulajdonságokkal, érzésekkel. Én meg csak a sajátomat tudom hozni. Erre szoktam mindenkit figyelmeztetni, hogy igazából nem vagyok író. A mellékszereplők leírása, érzelmei ok és néha az is sikerül, hogy más helyébe képzeljem magam. Akár nő, akár férfi helyébe is. De ez akarattal nem megy. Csak néha, nem is tudom miért.
Viszont olyan karaktert "alakítani" aki egyszer ezt mond, egyszer meg azt, miközben egyikben se hisz, na az nem megy.
Pl leírom azt, hogy tudomásul veszem, hogy csak arra kellesz, hogy dugjunk és kijelentem, hogy nem baj ha mással is vagy... Aztán meg felelősségre vonlak azért, mert félrekúrtál?!
Egy felnőtt embernek vállalnia kell a tettei következményeit. Szerintem.
Láttam olyan filmet/képregényt/videót, amiben egy nő nem bír magával és mindegy ki alapon ellátogat egy gangbangre pár négerhez, akik felcsinálják. Egyik ilyenben a nőnek családja is volt és áldozatnak állították be. Valami olyasmi, hogy egy társasház gondnoka és két haverja megy hozzájuk nemtudommit ellenőrizni. A nő fogadja őket és a férj tudtával felvezeti azokat az emeletre. Ott kapják el és megy az orgia. A férj nem sokkal később utánuk megy és megkötözik, majd végig nézetik vele, ahogy a nejét sokféle módon megerőszakolják. Szendvics is volt talán, meg hasonlók. Ezek után a nőhöz még egyszer elmennek, amikor már terhes és újra ugyanaz történik, bár most már nem kell a férjet megkötözni. Ami nekem ebben hihetetlen, az a második megjelenés. Ha én lennék a nő, nem engedném be őket, hanem egyből hívnék segítséget. Haverok, rendőrség... Mindegy, csak ne maradjak velük egyedül egy lakásban.
Ha a férfit első alkalommal sikerült akarata ellenére megkötözni és ilyen eseménynek kitenni, - főleg hogy tudja, a felesége terhes lett és ha nem tesz semmit, neki kell eltartania a gyereket - akkor az a minimum, hogy megszervez egy védelmet a hasonló esetek megelőzésére. Mondjuk pisztolyt vásárol vagy kutyát, sokkolót stb. Ha férfi. Azt is el tudom hinni, hogy nem küldi el az asszonyt terhesség megszakításra. Ma is akadnak vallási fanatikusok. Ahhoz viszont őrültnek kell lennie, hogy újra végig nézze (szabadon), amint a 8 és fél hónapos terhes feleségét újra megerőszakolják, nem hagyva ki a szendvicset sem. Na, ez az ami nekem hihetetlen.
Talán azért, mert az ismeretségi körömben nincs ennyire őrült férfi? Pedig igazán különleges embereket ismerek. De egyik se hagyná megtörténni a második eseményt. Közülük többen is állították, hogy az első után levadásznák az elkövetőket. Ha nem megy egyszerre, mert erősebbek, az se baj. Egyesével, lesből leölve is ugyanúgy meg tud halni három ember. Mondta ezt egy vékony testalkatú, kétgyermekes, szolíd családapa.
Ugyanakkor az alábbi történet, ami tényleg megtörtént - bár a kapcsolat röpke két hónapig tartott csak - hihetetlennek tűnt több embernek is. Pedig szerintem ez egy egyszerű, mindennapos történet manapság. Inkább úgy kéne fogalmaznom, hogy bárkivel megtörténhet. Meg is történt!
Meleg nyári napon az utcán megy a lány és megszédül. Majdnem elesik, szerencséjére egy férfi idejében elkapja, így megússza. A srác nem engedi el azonnal, hátha van a rosszullétének utóhatása is, de egyébként se tudja megtenni, mert elbódítja a gondolatait egy illat. Na meg kellemes érezni a női bőrt az ujjain és azokat az apró kis szikrákat se tudja mire vélni, amik egyre csak pattognak és felforrósítják a vérét, amint az a testének középpontja felé száguld és felállítja a farkát. Ő nem ilyen. Immunisnak hitte magát a nőkre, különösen az utolsó félresikerült kapcsolata után. Akkor kijelentette, hogy soha többet nem kezd nővel. Kivéve persze azokat, akiket csak edénynek használ majd, azaz dugásra jók, de semmi másra nem. Kurva mindegyik. Őt is megcsalták, pedig mindent megadott annak a szajhának.
Na és most?! Áááá… ez csak vágy! Semmi komoly!
A lány magához térve észleli, hogy még mindig tapogatja a férfi. Zavartan megköszöni a segítséget és elhúzódik. A fiú, úgy tűnik, követné a mozdulatát, de leállítja önmagát.
- Köszi.
- Semmiség. Nem hagyhattalak elesni. Másrészt meg először azt hittem, hogy pofon akarsz vágni, ezért kaptam el a kezed, persze egyből leesett, hogy csak rosszul vagy.
- Ó.
- Na, akkor most rajtam a köszönet sora, mert ugye megbocsátasz nekem az ilyen feltételezésért?
- Hát persze és tényleg hülye helyzet volt. Tudod, elsötétült előttem a világ és gondolom kapaszkodót kerestem a kezemmel. Nem is láttalak téged se, meg semmit se.
- Ez tényleg kellemetlen helyzet. Gyakran történik meg veled?
- Nem. Csak most valami újfajta diétát próbálok. Olyan hangulatjavítót.
Azt mégse mondhatta neki, hogy az alakja miatt diétázik?! De rögtön el is határozta magában, hogy a francba az egésszel, ha ilyen mellékhatása van! Szerencsére a srácot nem érdekelte a diéta.
- Értem. Elárulnád a neved, ha már így összefutottunk?
- Persze. Szia. Leonardos Afrodité vagyok. - nyújtott kezet a lány.
- Szia. Okos Tamás. De, öhm… nem viccelsz? Tényleg így hívnak?
- Tényleg. Mi a baj az Afroditével?
- Hát… Semmi. Vagyis nem azzal. Az egész név fura kicsit. Olyan… Nem magyaros.
- A te neved viszont eléggé az. Okos. Valóban az vagy?
- Most éppen nem.
- Csak most?! Miért?
- Mert most elvette az eszemet az illat.
- Miféle illat?
- A parfümöd illata. Annyira jó. Egyszerre izgató és bódító. Igazi farok-állító illat. Ha érted mire gondolok…
- Nyugi, értem. Nem vagyok már kislány.
- Azt látom. Gyönyörű vagy. Mindened tetszik.
- Ezt most csak úgy mondod. Amúgy meg… Na és felállt?
- Aham.
- De rajtam nincs is most parfüm. Csak a fogkrém meg egy kis szájvíz. Tudod, elfogyott a tartalék is és anyuéból nem akartam használni, mert az az illat nem való hozzám. Most megyek venni másikat.
- Felesleges fáradnod. Mindig maradj csak így.
Csaj szaglászni kezdi magát a napsütésben.
- Ilyen büdösen? Ugye csak viccelsz?
- Nem vicc és nem figyeltél rám édesem. Annyira jó ez az illat… Ha nincs most rajtad parfüm, hát sose legyen, mert ez minden férfinak tetszik. Sokkal jobban mint azok a pacsmagok. Én például három hétig egyfolytában csak szagolgatnálak…
Lány nevet és nem teszi szóvá a bizalmas megszólítást. Kezd tetszeni neki a srác. Az édesem gondolata is.
- Lefogadnám, hogy addig nem bírnád ki.
- Szívesen fogadok veled, még akkor is, ha az első tíz perc múlva esetleg tényleg nem bírnám ki és lenyalnám rólad a bugyit. Bármit megadnék egy ilyen fogadás lehetőségéért.
A lányon átvillan a gondolat: fekszenek egymás mellett és a fiú lenyalja róla a pólót, sortot, bugyit… Nem is rossz ez az érzés és az ötlet se kivitelezhetetlen. De első felszólításra azért mégse kéne belemennie… Hiszen csak most mutatkoztak be egymásnak. Viszont a pasi dögös. Mi lenne ha megtenné és hagyja neki? Mármint a nyalakodást. Úgyis rég volt része egy kis kényeztetésben.
- Öhm… Bármit?
- Igen. Mindenem odaadnám ha fogadsz velem.
- Ez nem hangzik rosszul. Mi az ajánlatod? - nevet a lány.
- Mondjuk elsőként megkaphatsz engem. Azt teszel velem amit akarsz, miközben illatmintát veszek rólad.
- Háát… Nem is tudom… - tétovázik a lány, miközben már olyan képek vetülnek elé, hogy mélyen magába fogadva lovagol a srácon, ő meg a melleit markolássza. Meg olyasmi, hogy hátulról dugja hevesen, a félhosszú barna haját feszesen tartva az erős markában…
Pirulva elhessegeti magától ezeket a képeket, mert ugye ő nem ilyen. Az első ismeretlennel nem fog lefeküdni. Nem kurva ő. Nem és nem!
A testi reakcióját azonban nem tudja meggátolni. Bimbói merevek már és ezer szerencse, hogy a sortja alá ma mégis vett bugyit, mert így talán nem látszik a puncinedv rajta.
- De tényleg bármit kérhetsz. Jutalomnyaralást, ékszert… Vagy ha nagyon akarod mégis, vehetek neked bármilyen parfümöt is.
- Hazug! Előbb még azt mondtad, ne vegyek. - kacag a lány.
- Az az én véleményem, de ha a te akaratod más…
- Szóval, alárendeled magad az én akaratomnak? Nem félsz, hogy valami perverz nőcske vagyok és megkorbácsollak?
- Akkor nem Afrodité lenne a neved, hanem Domina. - nevet most már a fiú is - Na, áll a fogadás?
- Na és, ha te vagy valami perverz állat és megerőszakolsz? Hiszen csak most láttalak először.
Miközben ezt mondja, átfut egy gondolat rajta. Egy gondolat, miszerint már látta valahol ezt a srácot! Talán álmaimban?! Nincs idő ezen töprengeni, a fiú válaszra vár.
- Úgy nézek ki? Megígérem neked bármire, hogy semmi olyan nem fog történni, amit te nem akarsz.
- Talán gondolatolvasó vagy, hogy tudd mit nem akarok?
- Sajnos az nem, de ígérem kitalálni, hogy mit szeretnél és ahhoz tartom majd magam.
- Bolond vagy! De aranyos. Ez a feltétel így tetszik is. - mosolyog - Ki tudnád most találni mit szeretnék?
- Mondjuk egy jégkrém, masszázs, süti…
- Nah. Kb ez a sorrend jó is így. Habár a masszázs és a süti… A süti lehet előtte is meg utána is?
- Imádom az édes szádat. Természetesen istennőm! Kérésed számomra parancs. A masszázst hol szeretnéd? Nálad vagy nálam?
Megállapodnak, hogy a lányhoz mennek. Ő lakik közelebb, szülei nincsenek otthon. Egész hétvégén egyedül lesz. Mondjuk, ez most már nem annyira biztos.
- Milyen hosszú masszázsra gondoltál? Meddig érsz rá?
- Hétfő előtt nem kell bemennem az egyetemre. Szóval egész hétvégén szolgálhatlak.
- Addigra mindenem tutira elzsibbadna, ha addig masszíroznál. - kacag a lány.
- Akkor a zsibbadtságot is kimasszírozom belőled.
- De akkor meg a te kezed fog zsibbadni.
- Az nem gond. Bár nem hiszem, hogy ne pezsegjen a vérem a masszírozás közben annyira, hogy semmim se zsibbadjon. Istenien jó a tested.
- Szóval csak a testem kell neked.
- Egyáltalán nem. Az illatod az, ami kell. Persze nem ígérhetem meg, hogy abba tudom hagyni, ha egyszer elkezdelek masszírozni. Szólnod kell majd, ha nem akarod, vagy ha mást szeretnél.
- Azt mondtad kitalálod a gondolataimat.
- Azt te feltételezted. Én annyit ígértem, hogy igyekszem kitalálni azokat.
- Na erre tényleg kíváncsi vagyok, mennyire sikerül.
- Akarsz fogadni?
- Dehogy! - nevetett ismét a lány - Már fogadtunk valamiben. És már el is veszítetted.
- Mi? Hogyhogy?
- Abban fogadtunk, hogy három hétig szagolgatnál egyfolytában, ehhez képest csak hétfőig érsz rá. Az kevesebb mint három hét.
- Jól van, akkor az egyfolytában kilőve. De a minimum három hetet lehet órákban is számolni. Szóval legyen 504 óra, amikor csak élvezem az illatodat. (3*7=21 21*24=504)
- Ez elég soknak tűnik, de ha elosztom napi eggyel akkor az már több mint három hét lenne. Ahhoz járnunk kéne. Tényleg. Van barátnőd?
- Nincs és… - majdnem kimondta, hogy nem is kell, de rádöbbent, hogy ha ezt mondja, fuccs az illatok élvezetének. Meg lehet mást is kihagyna.
- És?
- És neked pasid?
- Talán van, talán nincs.
- Ez nem válasz. Ha nem lenne járnál velem?
- Úgy érted randi meg ilyenek?
- Úgy érzem a sors már megrendelte nekünk az első randit. Épp mostanra.
- Akkor jó. Az ellen úgysem tehetünk semmit.
- Szóval? Mi a válaszod?
- Rendben. De akkor ha ez randi, akkor mutatkozz be ahhoz illően.
A srác kitalálta a lány gondolatát és megcsókolta őt ott helyben. Nem létezett számukra külvilág, csak ők voltak és a csók. Ez a csók a lányra ugyanúgy hatott, mint a fiúra az ő illata: egyszerre volt bódító és vérforraló. Pezsgett a vére, a lábai elgyengültek tőle. Szerencséjére nem volt szükség most az állóképességére, mert a fiú egyik erős karja a derekánál a másik a fenekénél fogva tartotta őt, erősen magához vonva a testét.
Egymásba kapaszkodtak még, amint abba tudták hagyni. Mindketten lihegtek, nem tudták mennyi idő telt el közben. A srác élvezte a lány bimbóinak merevségét a melléhez szorulni, a lány pedig a combján érezve élvezte a fiú vágyát.
- Jégkrém… - nyögte végül a lány.
- Háát… engem ugyan nem úgy hívnak, de engem is lehet úgy szopogatni, mint azt. - kacagott rekedtesen a férfi - De akkor menjünk, veszek neked, hogy lehűlj a masszázs előtt.
- Disznó… - és pajkosan meglegyintette a pasit, aki elkapta a kezét és csókot lehelt a csuklójára.
- Ezzel nem segítesz lehűlni. Ugye nem akarod, hogy itt az utcán neked essek és letépjek rólad mindent?
- Tényleg ezt akarnád?
- Neem… Persze, hogy nem. - kacsintott rá a lány - Csak egy masszázsról volt szó. Ugye?
A jégkrémből lett repeta is és közben jó sok beszélgetés is, mindenféléről. Nem voltak ugyan messze a lány lakásától, a séta mégis sötétedésig tartott. Útba ejtettek falatozót és kávézót is. Előző a fiú kedvenc étterme volt, utóbbiba a lány szokott sütit enni néha. Amikor éppen nem aggódott az alakja, a súlya miatt. Nem mintha aggódnia kéne, mert bár nem egy csontváz, de a molettől is messze állt. A mostani méretei 32-26-34 hüvelyk a maga 170 cm-es magasságához, a félhosszú vállig érő, kissé göndör, barna haja és meleg, mogyoróbarna színű szemei azt indokolták volna, hogy jól érezze magát a bőrében. Többnyire jól is érezte. Kivéve amikor néha aggódott a sápadt bőre, haja göndörsége, vagy éppen a mellei mérete miatt. Na és talán olyankor sem amikor fogyizni akart a nem létező zsírpárnák miatt, amit ő néha a hasán, máskor a combján, vagy a popsiján látott. Pedig azok messze elkerülték őt, mégis. Mikor rákérdeztek mások, miért akar változni, talán pasi van a dologban? Ő azt felelte:
- Egyszerűen csak magamnak akarok tetszeni.
Na, ez nagyon pasifogós duma! Ugyanis férfiak előtt ilyen kijelentést téve a másik nemet óhatatlanul arra sarkallja, hogy bizonygassa, hogy nincs igaza, mert ő igenis szép. Erre aztán a lány ártatlanul a tettek mezejére léphet és odavonva a pasi kezét a mellére, kérdezheti: "Ugye milyen kicsik?". Vagy éppen a fenekére húzza a kezét azzal, hogy: "Most mondd meg őszintén! Ugye milyen kövér vagyok?" Amikor azt érezheti, hogy a pasi félig-meddig vörösödve markolássza az említett testrészt és rekedtesen mormolja, hogy "Ugyan! Ez nagyon is jó így!"
Az érzés izgató és nagyon-nagyon önbizalom növelő hatása van. Tényleg! Hiszen tetszünk valakinek!
Na, szóval akkor kinek is akarok tetszeni?! Tutira nem önmagamnak. Mit ér a szépség, ha nincs aki csodálja? Mire jó egy punci, ha senkise dugja?
Ugyanez férfiban talán így… Mit ér az erős kéz, ha nincs kit szorongathasson? Na és: Mire jó egy farok, amit csak a kulcslyukba dugdoshatok?
Ezek után a konklúzió: Mindegy bárhogyan is szidják egymást a férfiak és nők, azért egymásra vannak utalva és igenis kellenek egymásnak. Azokért a percekért, pillanatokért gyakran mindent képesek vagyunk feláldozni, nemtől függetlenül.
Nos, történetünkben nem szidták egymást, csupán évődtek és komolyan is beszélgettek. Sok mindent megtudtak egymásról. Egyik se mondta, hogy túl sok infó, mert az érdeklődésük egymás iránt, nemcsak testi volt már. Mindent tudni akartak a másikról, noha tudták, hogy pár óra alatt ez lehetetlen. Azt is tudták, hogy talán mégse lenne jó mindent tudni a másikról. Megelégedtek hát azzal, amit a másik fontosnak tartott közölni vele és megmutatni magát: ilyen vagyok. Nem arra vágytak, hogy megváltoztassák a másikat, csak párt szerettek volna maguknak. Olyan valakit, aki szereti és elfogadja őt, minden emberi gyarlóságával, hibájával együtt. Ez a pár óra egy ember életében nem sok. Ha hallgatva, egymás mellett bandukolva sétálnak, akkor semmire se jutnak. Értelmes emberek lévén, ők ezzel is tisztában voltak és adok-kapok alapon fokozatosan mutatták be a másiknak önmagukat és adtak a kérdésekre természetesen megfelelő válaszokat. Egy pillanatra sem hagyott alább a "szócsata" , így eljutottak a lány lakásának ajtajáig és arra a pillanatra odáig is, hogy megszeressék egymást. Mindketten úgy érezték, tényleg a sors rendelhette így. Ki más tehetett volna értük/velük egy ennyire tökéletes randit?
Az is megfordult külön-külön mindkettejük kobakjában, hogy a sorsuk ezentúl tényleg összefonódhatna. Egyikük se bánta volna, ha így lesz, de ez a kép még a jövőbe veszett.
Az első tíz perc valóban azzal telt el, hogy csak nézték egymás szemét, arcát és élvezték egymás illatát, közelségét. Igen, a lánynak is megtetszett a férfiból áradó illat. Ekkorra már egészen biztos volt benne, hogy álmodott erről a pasiról.
A masszírozás is nagyon jól sikerült. Mind a ketten élvezték. Nagyon.
Amikor a lány a hasáról a hátára fordult Tomi kitalálta a gondolatát és kérés nélkül masszírozta mindenhol, a csiklóját se hagyva ki. E masszázs végére megajándékozta a lányt egy orgazmussal.
A lány többet akart.
- Meg akarlak kóstolni. - suttogta.
- Amit csak akarsz édesem.
Az együttlétnek ez a formája is tetszett mindkettőjüknek. A lánynak a fiú íze, keménysége és a tudat, hogy ez mennyire izgató most a férfinak. Erről néha felpillantva meg is győződhetett, mert Tamás arcán elragadtatott kifejezés jelent meg. Az a mosoly ott is maradt végig. Kivéve talán az utolsó pillanatokat, mert a mosoly akkor elhalt, de amilyen kifejezés kiült az arcára az is nagyon izgató volt a lány részére. Olyannyira, hogy el is feledkezett róla, hogy miért az az arckifejezés és a megindult életnedv patak minden cseppjét a szájába kapta. Az íz magához térítette annyira, hogy aztán ismét elbódítsa, de azért nagyon élvezte és lenyelte amit kapott.
Fog és punci mosásból visszatérve ránézett Tamásra. Aki pedig nem tamáskodott, mert megint csak kitalálta kedvese gondolatait és hosszan csókolta, simogatta, majd gyengéden, finoman hatolt bele. Eleinte lágyan ringatózó ütemet diktált, majd vágyuk fokozódásával az ő szeretkezése is nagyobb szintre lépett. Mindaz amit Afrodité elképzelt, megvalósult.
A fogadás immár el volt felejtve mindkét részről és amikor elérkezett a vasárnap délután, amikor is el kellett mennie a fiúnak, majdnem könnyeztek mindketten. Tudták ugyan, hogy a másik nem lesz elérhetetlen, nem is lesz messze, mégis egy ilyen hosszú ismeretség után elválni fájt. Még ha kis időre is. Még ha az a hosszú csak két nap volt is. Nekik az a két nap annyi volt, mint mások életében két év. Ennyit az idő viszonylagosságáról…
És a hihetőségről.