Vázlatok

 A sors hatalma · Linda Andersen Ezt is nemrég találtam valahol a szekrény mélyén. 😀 Történelmi romantika, de nekem ez is tetszett.  Véleménynyilvánítás helyett álljon itt belőle egy kis részlet: Az ördögbe is, Trey hol van? Megállt a konyhaajtóban, és körülnézett. Mivel a konyha a sikátorra nyílt, sötétebb volt, mint az étterem. Senkit sem látott. A kamra ajtaja – mint általában – félig nyitva állt; a kilincs már törött volt, amikor kibérelte ezt a helyet, és ő még mindig nem javíttatta meg. Az ülőkéjénél fogva megragadta a széket, és lopakodva körbejárta a helyiséget. Szíve a torkában dobogott. Még a légzése is természetellenesen hangosnak tűnt a síri csendben.   Megtorpant. Bár semmit sem hallott, érezte, hogy valaki jelen van. Megrémítette, hogy senkit sem lát. Hátán hideg futott végig. El kell tűnnie innen. Megfordult, és egy magas, homályos alakba ütközött a sötétben. Félelem hasított belé. Rémült kiáltással a feje fölé lendítette a széket, majd erősen lecsapta. Trey kitart