A nagy menekülés
A nagy menekülés
Susan Elizabeth Phillips
Ám amikor a családja és a hírekre éhes újságírók hada arra vár, hogy kimondja a boldogító igent a tökéletes férfinak, ő hanyatt-homlok kimenekül a texasi templomból és felpattan az első útjába kerülő motorkerékpár hátsó ülésére. Egy világ választja el a segítőkész motorostól, aki némi rábeszélés után egyenesen a Michigan-tóig fuvarozza a lányt. A neve ellenére Panda kemény, mogorva, zárkózott és pokolian szexis férfi, így nem csoda, hogy hamarosan az ágyban kötnek ki, ám lelkileg továbbra sem közelednek egymáshoz. Az egész világ a szökött menyasszonyt keresi, aki álruhában, teljesen más emberként érkezik a sérült, démonokkal küszködő, válaszokat kereső közösségbe, ahol meglepő módon békére, új barátokra lel és végre az igaz szerelem is rátalál.
Részlet:
MÁSNAP REGGEL PANDA KIMENT futni, amikor megcsörrent a telefonja. Általában nem vitt magával telefont, de most, hogy többen is dolgoztak neki, állandó készenlétben kellett lennie, ami cseppet sem volt ínyére. A vállalkozása virágzott, de ő akkor is egyedül szeretett dolgozni. A kijelző egy keleti parti számot mutatott, de a körzetszám ismerős volt.
– Patrick Shade – szólt bele a készülékbe.
Nagyon tiszta, hangos és mérhetetlenül dühös volt a hang, amire oly régen várt.
– Terhes vagyok, te idióta.
Aztán elnémult a vonal.
A férfi kitámolygott az út szélére, kis híján elejtette a telefont, majd megnyomta az újrahívó gombot, de úgy reszketett a keze, hogy kétszer is elrontotta.
– Mit akarsz? – förmedt rá Lucy.
Jaj, istenem. Neki kellett felnőttként viselkednie. Szólni akart, de Lucy olyan hangosan kiabált, hogy esélye sem volt félbeszakítani.
– Most nagyon mérges vagyok rád, nem tudok beszélni! Te meg a hülye vazektómiád! – füstölgött Lucy.
– Hol vagy?
– Mi közöd hozzá? Végeztem veled, emlékszel? – azzal ismét letette a telefont.
Jézus… Lucy terhes. Az ő gyerekével. Olyan érzés volt, mintha vízbe dobták volna a viharos óceán közepén. Megpróbálta visszahívni, de csak a hangposta válaszolt. Mivel már tudta, hol tartózkodik, összecsomagolt és felszállt a kompra, majd hat óra múlva Bostonban volt. Sötét este volt, amikor a bérelt kocsijával leparkolt a ház előtt. Feltételezte, hogy ott van Lucy lakása, de amikor megnyomta a kapucsengőt, senki sem válaszolt. Több helyen is próbálkozott, míg végre egy idős férfi, akinek valószínűleg az volt az egyetlen szórakozása, hogy a szomszédok után kémkedett, beleszólt a telefonba.
– Ma reggel elment. Bőrönd is volt nála. Ugye tudja, kicsoda ő?
Jorik elnök asszony lánya. Mindenkivel nagyon kedves. A járdáról ismét felhívta, és ezúttal Lucy felvette.
– Bostonban vagyok – mondta gyorsan a férfi. – A házatokban szart se ér a zár, egy perc alatt bejutnék, ha akarnék.
– Te is annyit érsz.
– Hova mentél?
– Haza, apucihoz és anyucihoz. Szerinted hova mentem? Még nem állok készen arra, hogy beszéljek veled.
– Kár. – Ezúttal Panda tette le a telefont.
– Nem hinném, hogy az edzőtermi képességekből ki lehet következtetni a hálószobai teljesítményt.