Ágy vásárlás 2. rész

 Hamarosan megérkezett a válasz: " Köszönöm, édes vagy! Szeretlek. Csók mindenedre"

Ebből tudtam, hogy jó úton halad egy kiadós mámor felé. Egyben zöld utat is kapott, ha mégis összejönne neki valaki és emiatt is örülhetett. Ha összejönne bárkivel, én azt a nőt csak sajnálni tudom, előre is. Ilyenkor ugyanis a világ legönzőbb és legkiszámíthatatlanabb pasijává válik. Volt, hogy úgy dugott egy nőt vagy két percig, hogy tíz másodperc a puncijában és másik tíz meg a popsijában és nagyokat röhögött mikor a csaj a popsiba való behatoláskor fájdalmában sikított. Másik alkalommal meg beállítottak vagy hatan egy csajjal és rajta kívül mind az öt reggelig kefélte felváltva a nőt. Az övé csak az első menet volt, de abban se volt köszönet, mert nagyon gyorsan végzett. Utána meg csak nézte és drukkolt minden haverjának. Kb ez volt az az eset, amikortól rászoktam arra, hogy komoly üzleti tárgyalásai utáni estén, nem éjszakázom otthon.

Nem voltam igazán féltékeny. Valamennyire nyitott házasságnak számított a miénk. Elnéztük egymás botlásait, noha nekem eleddig csak kettő volt, neki ennél sokkal több. "Nem a mennyiség számít édesem, hisz tudod." - szokta nekem mondani, amikor néha felhoztam alkalmi partnerei létszámbeli fölényét. Ezzel arra is célzott, hogy csak engem szeret, meg az olyan esetekre is, mint amiről az előbb volt szó. Azt mondta, hogy ünnepelni úgy lehet igazán, ha másoknak okozunk örömet. Na hiszen! Köszöntem, de én nem kértem azokból az örömökből, amiket ilyenkor ő kínált volna. Becsületére legyen mondva, engem soha nem dobott be a közösbe, sőt, én mindig tabu voltam bárki számára ilyen esetben is. Tudtam, hogy aki ellent mondana neki, azt képes lenne megölni. Kivéve amikor én is azt akarom. Egyik ilyen eset volt, az amikor megcsaltam őt. 

Talán a harmadik ilyen komoly üzleti tárgyalás utáni éjszakai tivornyában nézőként vettem részt és elhatároztam, hogy visszaadom neki a kölcsönt. Kiszemelt "áldozatom" egy jóképű fiatal fiúcska volt, olyan húsz év körül talán, de nagyon aranyos és dögös. Valamelyik üzleti partnerrel érkezett. Talán a fia, vagy titkára lehetett valamelyiküknek. A többiek egyetlen nővel enyelegtek, én meg küldtem neki a jeleket. Hozzám lépett, beszélgettünk, majd megcsókolt. A következő pillanatban már fenéken ült a padlón és férjem tajtékzott fölötte, hogy mit képzel magáról. A srác menekülőre fogta volna, ekkor én a védelmembe vettem őt és mikor férjem előtt szájon csókoltam, a férjem elnémult. Nem távolodott messzire, de nem is ellenkezett innentől. Nem foglalkozott senkivel, csak engem, minket nézett. A fiúcskával aztán adtunk neki olyan műsort, hogy kiegyenlítettnek érezhettem minden addigi megcsalását, amit addig elkövetett ellenem. Persze voltak többen is akik úgy vélték, én is szabad préda vagyok és beszálltak volna. Férjem ekkor minden alkalommal kérdőn rám nézett és mikor én nemet intettem fejemmel, ő szelíden elvonszolta a delikvenst, vagy ha úgy nem ment akkor őt is leütötte, majd tovább őrködött felettem. Ez volt az utolsó alkalom, hogy részt vettem egy ilyenen. Az után pedig amit már meséltem, rászoktam arra is, hogy hol barátainknál, hol szüleimnél aludtam ezeken az estéken. 

A másik megcsalás is egy ilyen alkalommal történt. Az egy érdekesebb és különleges emlék maradt számomra is. 

Egyik legjobb barátnőm férje már régóta tudomásomra hozta, hogy szívesen kerülne velem intimebb kapcsolatba.  Ezt természetesen elhárítottam azzal, hogy a legjobb barátnőm férjével soha nem kezdenék ki. Ő ezt úgy értelmezte, hogy csak a felesége miatt nem engedek neki, de egyébként kedvelhetem őt, tehát ezt az ötletét időről időre elismételte nekem, hogy milyen jó is volna… Tulajdonképpen számomra abszolút semleges partnernek számított. Olyasvalakinek, akivel szívesen beszélgetek, mert kellemes társalgó. Talán táncba se rossz, de ebben ki is merült a sármja. Nem vonzott mint férfi, bár ellenszenves sem volt. Egyszerűen nem tudtam magam elképzelni a karjaiban. 

Egy kivételes üzleti lakoma alkalmával náluk töltöttem az estét. Egyébként is meghívtak minket arra az estére. A  barátnőm férjének volt születésnapja. Persze a férjem aznap délután udvariasan kimentette magát, d az ellen semmi kifogása nem volt, hogy én képviseljem a családunkat és átadjam az ünnepeltnek a közös ajándékunkat. 

Az ünnepség szolídan zajlott. Mindenki disztingvált és kimondottan előkelő volt. Én díszvendégnek számítottam egyedül, a barátnőm mellett, mert mindenki más a párjával érkezett és a végén úgy is távozott. Két férfit kivéve, akik akkor estek be a szülinapi parti végére, amikor már szinte csak magunkban voltunk. Máig sem tudom, ki volt ez a két fickó, annyi bizonyos, hogy a szülinapos velük ünnepelt csak igazán. Előzőleg ugyan mindenkivel udvariasságból koccintott és mindig meg is nyalintotta a pohár szélét, de az estély végére sem ürült ki ugyanaz a pohár, amivel a bulit kezdte. Barátnőm ez idő alatt három-négy pohár pezsgőt ivott és velem együtt némi édes, puncsszerű valamit. Mikor megérkezett a két fickó és túl voltak fejenként minimum egy üveg pezsgőn röpke tíz-tizenöt perc alatt, barátnőm javasolt egy játékot. A játék lényege az lett volna, hogy valakinek bekötik a szemét és a többiek megérintik és ha kitalálja ki volt akkor annak lesz bekötve a szeme és így tovább. Bugyuta játék, de veszélytelen. Én lettem az első akinek bekötötték a szemét. Vártam, hogy valaki megérintsen, de csak barátnőm hangja susogott a fülemben:

- Ugye bízol bennem szívem?

- Persze. - leheltem ugyanolyan halkan.

- Akkor gyere. - szólt és könyökömnél fogva vezetett valahova. Le akartam venni a szemkötőt, mert hiszen a játéknak vége is ezzel, de tévedtem. Barátnőm nem engedte a kötést levennem, sőt, lefektetett egy ágyra, majd a kezemet a fejem fölé kötözte az ágytámlához és levetkőztetett. 

- Elég fura ötleteid vannak.

- Bízz bennem kérlek. Nem lesz semmi baj.

- Ok. - mondtam, de egyre izgatottabb lettem, amikor meztelenre vetkőztetett, csak a bugyit hagyva rajtam és a melltartómat, majd a lábaim is kikötözte az ágy lábaihoz. 

- Ez mire kell?

- Csss… Nyugi jó lesz.

Na, ekkor már komolyan ideges kezdtem lenni. Az járt a fejemben, vajon mi szállta meg az én szolid-szelíd kis barátnőmet, aki soha ilyesmiről említést sem tett, nemhogy valakivel ezt tegye. 

Idegességem enyhítette azzal, hogy valami tollal ingerelte a testem különböző pontjait, olyan módon, amit róla aztán végképp nem tudtam volna elképzelni. Fel is merült bennem, hogy talán nem is ő teszi ezt, de senki más illatát nem éreztem a közelben, úgyhogy megnyugodtam, mert így tehát csak ő lehet az elkövető. 

Előzőleg sokat beszélgettünk és ő elmondta, hogy a maszturbálást bűnnek tartja, nem is csinálja önmagának soha. Ami szexet megélt, azt kizárólag a férjétől kapta és nem is gondolt soha senki másra. Azt mondta akkor, hogy fogalma sincs hogyan kéne kényeztetni egy másik embert. Férjével is abban merült ki a dolog, hogy elfogadta amit kapott, de ő maga soha nem tett mást, csak élvezett, ha jó volt és néha színlelt, ha nem. Erre a színlelésre is a férje beszélte rá. Arra kérte, legalább tegyen úgy, mintha jó lenne, ne legyen már cél nélküli a dolog. Ezek után nem csoda, ha kételkedtem abban, hogy barátnőm ilyesmire képes. Ugyanis nem véletlenszerűek voltak az érintések, hanem nagyon is célzottak és pontosak. Hamar el is érte vele, hogy felizgassa testem és mintát is vett belőlem, annak bizonyítására, hogy tényleg felkészültem. Úgy sejtettem, hogy én leszek a férjének a szülinapi ajándéka tőle. Mondjuk erről illett volna kikérnie az én véleményemet is, csakhogy tudtam róla, hogy ilyenről nem igazán tudna beszélni senkivel, nemhogy erre megkérni. Ezért nem is nehezményeztem a dolgot, csak kíváncsian vártam mi fog történni. Éreztem valamit babrál rajtam, majd halk kattanások és csend. Nemsokára nyílik az ajtó, valaki belép. Hoppá, nem egy valaki, legalább ketten vannak. Vagy hárman. Barátnőm illatát innentől nem éreztem. Utólag megtudtam, barátnőm átkötött engem ügyesn piros masnival, amin még felirat is volt az ő aláírásával, hogy boldog szülinapot drágám. Barátném lefényképezett, hogy később megmutathassa, milyen helyes kis ajándékcsomagot hozott össze a párjának. Ő neki szánt, mert férje elárulta mennyire vágyik rám és annyira szereti, hogy még engem se tudott megtagadni a szerelmétől. Csakhogy időközben a férje barátait is szórakoztatni akarta. Mármint a férj. Ezért hármasban állítottak be, mikor a felesége a fülébe súgta, hogy az ő ajándéka a hálószobájukban várja. Mondanom se kell, egyből kibontották az ajándékot és ketten két oldalról simogattak miközben egy harmadik birtokba vette a puncimat. Semmi előjáték, semmi kérdezősködés, sőt puszi se, csak dugott. Hamar befejezte, de mentségére legyen mondva, hogy nem élvezett belém, hanem csak a hasamra. Gondolom ezután csere következett, mert ez még kétszer megismétlődött, majd magamra akartak hagyni. Megkötözve, kielégítetlenül… Utánuk szóltam:

- Fiúk nem felejtettetek el valamit?

- Ugyan mit? - kérdezett vissza egyikük, sejtésem szerint nem az ünnepelt.

- Azt bunkókám, hogy egy nőt sem illik ilyen állapotban magára hagynia egy úriembernek. Tessék visszajönni és letakarítani a piszkot rólam, mert ajándékot játék után tisztán kell eltenni. 

Ez hatott, mert visszatértek és valamivel letörölgettek. Mondjuk sokkal tisztábbnak nem éreztem magam tőle, de vérszemet kaptam, hogy hallgattak rám, uralkodok felettük, az van amit én mondok, ha ügyesen irányítok.

- Öhm… Köszönöm, de egy babának jár egy-egy búcsúpuszi is.

Szó szerint vették a buták, mert kaptam három bugyuta kis puszit is. Majdnem halálra röhögtem magam, de csak belül mertem, mert ki tudja mire vélnék, ha kimutatom?! Nem lehet ennyire hülye három férfi egyszerre sem! Na nem gond. 

- Barbi, légy szíves gyere és nyalj ki, mert ezek a buta pasik hárman sem képesek egy nőt rendesen kielégíteni egyszer se.

Ekkor egyszerre több dolog is történt. Kaptam egy pofont. Berohant a barátnőm, aki visszaadta azt valakinek. Levette a szememről a kötést és könnyes szemmel bocsánatot rebegett. A férje elkapta őt és ott mindenki előtt elkezdte dugni, eközben a maradék két pasi ismét engem vett kezelésbe, de most már valamivel határozottabbak voltak. A kezem nem volt ideje kiszabadítani barátnőmnek, a többiek meg nem azzal foglalkoztak. Sajnos azonban a célt még mindig nem érték el, csak éppen súrolták egy kissé. Azaz az orgazmus elmaradt. Komolyan kezdtem magam idegesnek érezni és már azon gondolkodtam, nem kéne-e mégis haza mennem és otthon megbaszatni magam, amikor az ünnepelt kiszállt Barbiból és félrelökve a rajtam ügyetlenkedő ügyeletest, egyből a tárgyra tért. Na ez már talán lesz valami. - reménykedtem magamban, amikor a férfi egyik keze a csikómra tévedt és ott dolgozott tovább, másikkal meg melleimet gyúrogatta. A csók vagy tabunak számított vagy csak Barbi előtt nem akarta, de így is meglett a jutalma mindkettőnknek. Nekem egy orgazmus, amit sikoltva, dobálva magam az ágyon adtam a tudtukra, hogy nem egyszerű színlelés csupán, az ünnepelt szülinaposnak meg a tudat, hogy nején kívül mégiscsak képes más nő kielégítésére is, azaz ő egy csődör! 

Viszont nem ettől lett emlékezetes a sztori. Bár az önmagában is meglepő volt számomra, hogy Barbi egyáltalán ismerte a testem azon pontjait, amivel felfokozta a vágyamat. Ha az enyém ismerte, akkor önmagát is ismernie kellett, ebből egyenesen következett, hogy nem volt őszinte, amikor azt mondta, hogy nem masztizik. Prűd a drága, fél bevallani. Pedig semmi szégyellnivaló nincs a dologban, noha senki nem veri nagy dobra, ha éppen aznap már túl van egyen, bár minden ember csinálja, akár bevallja, akár nem. Sőt, nemcsak az emberek, hanem jószerivel minden emlős állat is. A főemlősökre különösen jellemző, de lehet, hogy csak mi emberek vizsgáltuk különös tekintettel a majmokat ilyen szemszögből. 

Az viszont bosszantó, hogy a legjobb barátnőm képtelen megkérni valamire, ami ugyan szokatlan, de ha megkér rá… Nos, fogalmam sincs mit válaszoltam volna, ha tényleg megkér. De nem is említette egy szóval sem. Csak oda dobott. Talán nem is ez bántott, hanem az, ahogyan a férfiak hozzá álltak a dologhoz. Talán mindez együtt. A lényeg, hogy forrt bennem a düh. Vagyis nem forrt, csak fortyogott. Lassan érlelődött bennem egy gondolat. Ha te láthattad, amikor engem dugnak, hát én is akarom látni ahogy te elélvezel. És biztos voltam benne, hogy fogom is. Még ma! Most. 

Amint elengedett a barátnőm és a férfiak kivonultak még egy kis italozásra, a barátnőm félig félve, félig bűntudatosan közeledett hozzám.

- Ne haragudj. Ezt nem így terveztem. Nem akartalak megalázni, csak a férjemnek szerettem volna egy életre szóló ajándékot adni azzal, hogy megkóstolhat téged. Nem számítottam rá, hogy idáig fajul a dolog. Arra gondoltam, ha meglát és megcsókolhat és kigyönyörködi magát, akkor elég is lesz neki ennyi.

Nagyot nevettem ekkora naívság láttán. Még hogy egy éhes farkas ott hagyjon egy terített asztalon egy bármilyen friss húst?! Ugyan! Főleg, hogy én tudtam, hogy vonzónak is talált az ő férje. Miért hagyott volna ki egy ilyen lehetőséget? Mint ahogy nem is tette.

- Semmi baj. Bíztam benned. Most rajtad a sor! Maradunk barátnők? Te is bízol bennem úgy mint én benned bíztam? 

- Mire gondolsz? Mit tervezel?

- Meglepetés. Te se árultad el előre nekem.

- Bocsi, bocsi és még sokszor bocsi.

- Megbocsátok. Komolyan. De most hagyd légyszí, hogy ugyanazt tegyem veled, mint te velem. Csak bekötöm a szemed… 

Szóltam és tettem is amit mondtam. Kikötöztem őt, aki meglepetésében és bűntudattal eltelve nem ellenkezett nagyon. A biztonság kedvéért a száját is bekötöztem. Nem akartam, hogy felismerjék a hangját ha megszólal és ne legyen esélye tiltakozni sem.

Alakra, hajviseletre nem nagyon tértünk el egymástól, bár neki nagyobb mellei voltak és kicsivel szélesebb csípője, de nem volt nagyon szembetűnő. Felvettem hát azt ami előtte Barbin volt meg egy olyan szilveszterkor használatos maszkfélét és bíztam benne, hogy a pasik lesznek annyira kapatosak, hogy az illatom alapján ne ismerjenek fel, de annyira azért nem, hogy ne tudjanak teljesíteni. A terv egyszerű volt. Kimegyek és azt mondom, hogy büntetést érdemel a nő bent, mert előbb nem fogadott nekik szót, ezért most bemehetnek egyesével és azt tesz vele mindenki, amit csak akar. Én meg esetenként kilesem, hogy sikerül-e valamelyiknek eljuttatni őt a csúcsra avagy sem. Ez volt  a terv. 

De a terv nem mindig válik be. Most se egészen úgy történt minden, ahogy gondoltam. Odáig sikerült a tervet véghez vinnem, hogy Barbi is kikötözve várt az ágyon sorsára. Egyik srácot is sikeresen feltüzeltem és elindult befelé. Neki azt mondtam, hogy jutalomjáték és csak őt kérte a csaj ott bent. Elhitte, mert el akarta hinni. Csakhogy a barátja hiába volt már félig részeg, észrevette, hogy nem a wc felé indul és egyből kitalálta a szándékát és nem akarózott neki kimaradni a jóból. Az ünnepelt majdnem elszunyókált, de a somfordálásra valamelyest feléledt és utánuk akart menni. Természetesen a botrányt elkerülendő inkább feláldoztam magam és leszoptam a félig merev szülinapost, aki menet közben bealudt. 

- Na, ez is meglenne. - mondtam félhangosan, miközben a hálószobából kiszüremlő hangokra figyeltem. Érdekes hangversen volt kialakulóban, hát belestem. A látvány minden eddigi elgondolásom felülmúlta. Barbi alatt egyik srác és a másik fölötte. Mindkettő benne, de nem láttam, hogy egy kapura játszanak vagy talált magának mindkettő külön utat. Lekerült már a szemkötő és a szájáról is a kendő, barátnőm mégse tiltakozott. Mondjuk erre esélye se volt akkor, mert aki szembe volt vele erősen igénybe vette a száját és ahogy láttam Barbit se zavarta ez az elfoglaltság. Én még nőt olyan vadul viszont-csókolni nem láttam, mint ahogy akkor ő tette.  Harapta-tépte a pasi száját ajkaival és fogával egyaránt. Csípője eszeveszett iramban körözött, a srácok alig tudták bent tartani magukat. Ha a férje belépett volna, méltán foghatta volna arra a tevékenységére a szabadulásra való hajtást, pedig én tisztán láttam rajta, hogy igencsak élvezi. Nagyon kíváncsi természet vagyok, tehát látni akarom, azaz tudni, hogy ez igazi szendvics-e. Közelebb léptem és megsimogattam hol egyikük, hol másikuk testét itt is, ott is. Nem tiltakoztak ,egyre bátrabb lettem és masszíroztam a férfiak heréjét majd Barbi csiklóját is. Azt is sikerült elérnem, hogy végül Barbi gátjához férjek és ekkor megkaptam a választ. Az alul fekvő pasi Barbi popsijában dolgozott, míg a szemben levő a punciját dugta ütemesen. Gondoltam megviccelem őket és halkan odaszóltam nekik:

- Helycsere…

Érdekes módon azonnal szót fogadtak. Barbi se tiltakozott és hamarosan folytatták úgy, hogy most barátnőm lovagolhatta meg azt a srácot, aki eddig is hanyatt feküdt a másiknak meg a popsilyuk élvezete jutott.

Barbi jóval később mesélte csak el, hogy mi történt. Ettől kezdve oldódtak a gátlásai, mind beszéd, mind  a gyakorlati dolgok terén. 

Ekkora gondolati kitérő és a két sms után, hazamentem, átöltöztem és a megadott időre elmentem hozzájuk. 

Út közben elgondolkodtam azon, ami történt. Azon is, hogy miért történhetett ez meg. 

Nem tudom miért van rám ilyen hatással ez a férfi. Nem vagyok bele szerelmes, mégis bármit megtennék neki. Tetszik, de csak ennyi. Ugyanakkor, ha azt kérné, ugorjak a kútba, szó nélkül megtenném, csak hogy megfeleljek neki. Reménykedtem, hogy ő ezt nem fogja rajtam észrevenni. Féltem attól, hogy ha rájön erre, mit fog velem tenni. Hogy testileg-lelkileg ki fog használni. 

Ugyanakkor vágytam is rá, hogy kihasználjon. Hogy használja testem vagy parancsolja meg nekem, hogy akárki más kedvére tegyek. Ez a kettősség is új érzés volt. Jó és rossz egyben. 

Odaérve egy kedves, csinos nő fogadott. 

- Helló. Kinga vagyok. 

- Jó napot. Emese. - nyújtottam kezet.

- Köszönöm, hogy eljöttél. Ha megengeded, tegeződhetnénk, mert ettől fiatalabbnak érezném magam.

- Rendben. Én köszönöm a meghívást, bár nem tudom minek köszönhetem. Egyébiránt meg, nagyon jól nézel ki.

- Túlzol. De azért kedves tőled. Szabi beszélt rólad és szerettelek volna megismerni. Tizenöt éve a férjem. Tudod, én vagyok az idősebb és nagyon örülök neki, hogy kitart mellettem. Pedig semmi extra nincs bennem, gazdag sem vagyok és különösebben jó háziasszonynak sem gondolom magam. Ő mégis szeret és egy kezemen meg tudom számolni, hányszor csalt meg. Szerettem volna megismerni azt a nőt, akit párom kitüntet az érdeklődésével. Csak ennyi.

- Zavarba hozol. Ezek szerint elmondta mi történt?

- Részletekbe nem ment bele, csak azt mondta, kedves vagy. De igen, arról beszámolt, hogy viszonyotok van.

- Öhm… Én ezt nem nevezném viszonynak. Tulajdonképpen egy ágy vásárlás kapcsán ismerkedtünk meg. Ezzel kapcsolatban adódtak félreértések köztünk és felbosszantottuk egymást. Úgy hiszem ő csak az idegességét akarta levezetni, vagy a sérelme miatt bosszút állni…

- Félreismered őt. Szabi nem olyan. Nem kétlem, hogy felizgattad, hiszen tényleg szép vagy.

- Téged ez nem zavar?

- Egy kicsit talán. De sokkal jobban zavarna, ha nem lennél szebb nálam külsőre is. A fiatalság nem mindig előny.

- Igen ez utóbbival egyetértek, bár van jó oldala is. 

- Jajj, ne haragudj rám. Csapnivaló háziasszony vagyok, hisz meg se kínáltalak, csak untatlak itt. Kérlek érezd otthon magad, addig én hozok valamit. Teát, kávét? Vagy mást szeretnél?

- Köszönöm, egy kávé most jól esne.

- Rögtön hozom, addig helyezd magad kényelembe.

Hamarosan egy zsúrkocsin szervírozott ezüst teáskészletben finom kávét, mellé tejszín, kockacukor és teasütemény téve ízlésesen díszítve. A régmúlt idők kispolgári ízlését tükrözte, mégis elragadó bája volt és minden igazán finom.

- Nem is kérdeztem még. Csak ketten leszünk?

- Ó, Szabira célzol! Nemsokára itthon lesz. Szerintem ruhát vásárol most. Valószínűleg kiengesztelésül. - mondta nyugodt, természetes hangon.

- Kiengesztelésül?

- Hát igen. Tudod, nem sok rossz szokása van neki, de amikor néha sikerül felbosszantanom, rólam is mindig letépi a ruhát. - kacsintott rám.

Elvörösödtem zavaromban. Ő megnyugtatásképpen kezét kézfejemre tette.

- Másnap aztán beállít mindig egy csomó gönccel, mintha nem lenne tele így is minden szekrény a ruháimmal. Persze én sose ellenzem ezt, mert ha neki ez kell a megnyugvásához. - kacsintott cinkosan - Szeretném, ha elfogadnád tőle bármit is hoz. Nem baj, ha nem tetszenek és lekötelezve se érezd magad miatta, kérlek. Épp elég bűntudata lehet amiatt, ahogy haza kellett menned amiatt az affér miatt.

- Te igazán nagyon szereted őt.

- Nem tagadom. De ez csak nem bűn, ha egy asszony szerelmes a férjébe?!

- Egyáltalán nem. Én is szeretem a férjem, bár néha elgondolkodok azon, hogy miért éppen őt szeretem még mindig.

- Látod, ez nekem meg se fordul a fejemben. Szabolcs mindent megad nekem és cserébe nem kér sokat. Én éppen ezért szeretem őt. 

- Értem.

- Az nem biztos, de nem is baj. 

- Én csak az anyagiakra gondolok. 

Elnevette magát.

- Mondom, hogy nem értetted meg, mire célzok. Anyagiak terén nem szorulunk egymásra és ha jól sejtem, te se egyszerű háziasszony vagy a férjed mellett. Nekem is van munkám. A saját kiadóm főszerkesztője is vagyok egyben. Könyveket adunk ki és egész jól keresek vele. Szeretem is amit csinálok. A fiatal pályakezdő írók meg minket szeretnek. Persze ők nem sokat hoznak a konyhára, de jól esik a tudat, hogy tőlünk indulhat be a pályájuk. Sokan elkallódnának, ha mi nem karoljuk fel az ifjú tehetségeket. 

- Ehhez nem sokat lehet hozzászólni, maximum csak annyit, hogy örülök, hogy kellemesen csalódhattam benned.

- Miért? Mit vártál? Hogy majd kérdőre vonlak?

- Bevallom ilyesmi járt a fejemben idefelé jövet.

- Nos az én koromban már annak örülhet az ember, ha szóba állnak vele a fiatalok.

- Ugyan már, kérlek! Hisz tényleg nagyon jól nézel ki. - mondtam és ezt őszintén gondoltam.

Egy negyvenes nő, aki első pillantásra harmincnak se néz ki…

- Köszönöm. Na meg is jött Szabi.

- Sziasztok! Köszönöm, hogy eljöttél.

Kingát megcsókolta, nekem kezet nyújtott.

- Ne haragudj, hogy eddig be se mutatkoztam. H. Szabolcsnak hívnak, de a barátaimnak csak Szabi.

- Öhm… Azt hiszem a nevem már tudod. A számla miatt gondolom, csak…

- Értem. Megérkezett az ágy? Kényelmes?

- Köszönöm a gyors intézkedésed. Igen megérkezett.

- Elnézést szeretnék kérni kedves Emese a viselkedésem miatt a boltban. Hazudhatnám, hogy a gyors intézkedést kiengesztelésnek szántam, de nem. Az a boltunk alapelvei közé tartozik. Volt azért komoly dolog is abban, amit akkor mondtam. - kacsintott rám.

Elpirultam, mert eszembe jutott az ottani szóváltásunk. Na meg az, hogy tulajdonképpen megerőszakolt, amiért én mégis hálás vagyok neki. Ez is kettős érzelem, hiszen erőszakért az emberek nem hálát szoktak érezni! 

- Kiengesztelésként szeretném, ha elfogadnád ezt a csekélységet tőlem. Igyekeztem mindent úgy összeválogatni, hogy a ruhatárad ne érje hátrány. - ezzel átnyújtott egy bőröndöt - Nem lehettem biztos mindennek a márkájában, ezért minden darab ellett ott a blokk, amennyire cserére szorulna bármelyik és egy csekk is, ha rá kéne fizetni valahol.

Kinyitottam a táskát és a csekket odanyújtottam neki.

- Ugye nem akarsz megsérteni? 

- Nem-nem! Csak arra gondoltam…

- Köszönöm ezt az ajándékot, bár nem kellett volna.

Összenevettünk Kingával. Szabolcs nem tudta mire vélni szerintem, de látszott rajta a megkönnyebbülés, hogy ilyen jól el vagyunk egymással. Azt hiszem ő is tartott attól, amitől idejövet én is.

- Nos, ha a nehezén túl vagyunk, talán ehetnénk is. Szabi remélem átadta a vacsora meghívásomat.

- Igen, azt még nem is köszöntem meg…

- Ugyan. Hiszen nekem kell köszönetet mondanom érte. Így nem megy veszendőbe. Remélem jó az étvágyad?!

- Ne higgy azért mindent el Kingának! Nem egy pazarló típus, most csak szerénykedik a drágám. Na meg nekem azt is elárulta, hogy mindent ő maga készített, kifejezetten rád gondolva.

- Csaló! Nem illik titkokat kifecsegni! - rótta meg Kinga a párját, tréfásan megfenyegetve őt az ujjával.

- Biztosan finom lesz. A kávé is remek volt.

A vacsora illata is ínycsiklandó volt, de amikor az ételre pillanthattam igencsak meglepődtem.

- Nahát! Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?

- Tényleg? - csodálkozott el most Kinga.

-Igen. Komolyan azt kell hinnem, hogy lekádereztetek valahogyan.

Mindketten mosolyogtak, de Kinga válaszolt.

- Erről szó sincs. Tudod, az az érdekes, hogy Szabinak is ez a kedvence és én is szeretem. De nem hazudtam abban, hogy rád gondoltam, amikor főztem. Tényleg kíváncsi vagyok rád és ha férjed ráér, őt is szívesen megismerném.

- Sajnos ő ma nem tud jönni.

- Igen, tudom, hogy fontos tárgyalása van. Sajnálom. Azt remélem azonban, hogy veled elbeszélgethetek ma, vacsora után még. Minden titkodról kifaggatlak ám. 

- Csak ha cserébe én is kapok infót rólad.

- Természetesen. Eddig se titkolóztam. Azt kérdezhetsz amit csak akarsz és ígérem őszintén fogok válaszolni mindenre.

A vacsora ízre is finom  volt. Tényleg jó szakács Kinga. Utána elbeszélgettünk pár pohár ital és halk zeneszó mellett. Kinga és Szabolcs is nyílt volt és őszinte, amit én is ugyanilyen módon viszonoztam. Remekül telt az este, mintha évek óta barátok lettünk volna. 

Kinga elmondta Szabi pár furcsa dolgát is. Például azt, hogy hogyan is értette, amikor azt mondta, mindent megadnak egymásnak. Nem anyagiakra gondolt, hanem arra, hogy Szabi nem volt féltékeny típus, sem önző és néha szervezett "szeánszokat" kettejüknek, férfiak bevonásával, ahol ő csak néző volt hagyományosan. Első ilyenre akkor került sor, amikor Kinga úgy érezte eljárt felette az idő és nem kívánják őt már a férfiak úgy, mint azelőtt. A nő tiltakozott, de Szabi varázsa rá is hatott. Amikor ez a férfi parancsolt, akkor ő is ugyanúgy érzett mint én. Azt mondta, hogy nem akart mást, de amikor a férje rászólt, hogy "márpedig megteszed, hogy bebizonyíthassam neked, igenis kívánatos vagy más férfiak szemében is", nem tudott ellent mondani neki. Elmondta, amit akkor érzett. Ez teljesen megegyezett azzal amit én éreztem, azzal a különbséggel, hogy ő szereti Szabit én meg nem. Csakhogy akkor neki nem Szabival kellett lefeküdnie, bár nem is teljesen idegenekkel, ettől lett hasonlatos az én esetemhez. 

Elgondolkodtam rajta, vajon ez a férfi tudatában van ennek a képességének? Annak, mennyire hatással van a nőkre? Mert ezek szerint nemcsak rám. 

Amikor Szabolcs kis időre kettesben hagyott minket, bevallottam Kingának, hogy én ugyanezt éreztem vele. Nem akartam, de nem tudtam nemet mondani és most is kettős érzelmet táplálok iránta. Vagyis nem iránta, hanem azzal ami történt. 

- Megértelek és ezért is nem tudok haragudni rád. Azt hiszem Szabi nem akarattal teszi ezt, de lehet tud róla, mennyire hatással van ránk. Tudod, az az érdekes, hogy nem mindig érzem azt, hogy muszáj engedelmeskednem. 

- Igen én is így vagyok vele. Például a csekk visszautasítása nem okozott gondot, de a boltban bármit megtettem volna amit akar. Nem, Meg is tettem mindent amit kért. Még Robit is elfogadtam, pedig ő sem az esetem.

Felvonta a szemöldökét.

- Tudtad, hogy Robi volt az egyike, akit először nekem adott? Úgy hiszem nem csak ránk van hatással, mert az a fiú is ugrott minden kívánságát teljesíteni, éppen úgy, mint én.

- Hát ezt nem figyeltem meg. Úgy gondoltam, örül egy ingyen numerának. Azt se tudom akart-e engem egyáltalán.

- Nem lennék meglepve, ha egybevágott volna a kettő. A parancs és a vágy irántad, hisz gyönyörű  és fiatal vagy.

Ez utolsó szavaknál lépett be Szabi.

- Örülök, hogy tetszik neked is szívem. Mondtam, hogy olyan kincs, ami többet ér minden gyémántnál.

- Tényleg szép.

- Jajj, ne dícsérjetek már. Csak egy átlagos nő vagyok.

- Te csak ne szerénykedj kedves. Viszont lenne hozzád egy komoly kérdésem. Neked mennyire tetszik Kinga?

Ezt megint azon a kellemes hangján kérdezte, amire egyszerűen nem tudtam volna hazudni, akkor se ha akarok. Mondhattam volna azt, hogy csúnya vagy öreg, ha úgy éreztem volna. De ha úgy érzem, akkor nem is mondhattam volna mást. Helyette azonban bevallottam, hogy jól néz ki mint nő és kedvesebb mint sok régi barátnőm. Nem akartam őszinte lenni, mert voltak fenntartásaim, de egyszerűen lehetetlen volt mást mondanom.

Szabi elégedettnek tűnt a válasszal és tovább faggatott.

- Mondtad, hogy szereted a férjed, de vajon ő is téged?

- Úgy hiszem igen. De miért kérdezed?

- Tudod, ha nekem hasonló helyzetben a feleségem küld olyan sms-t én hanyatt-homlok rohanok hozzá.

- De Máté nem tudhatta, hogy mi történik! Volt egy megállapodásunk régről. Megígértem neki, hogy nem zavarom, amikor egy fontos tárgyaláson van. Ő csak ehhez tartotta magát. - próbáltam védeni férjemet.

- Értem én, de éreznie kellett volna az üzenet hangvételéből, hogy nincs minden rendben.

- Szerintem azt hitte, a színről akarom kikérni a véleményét. Otthon az volt az egyetlen amiben nem egyeztünk meg.

- Akkor is furcsa. Szerinted nem Kinga?

- Nekem is furcsa egy kicsit, de én már semmin se lepődök meg. Viszont már este tíz is elmúlt és lehet vár a férjed és aggódik érted. Ha gondolod Szabi elvisz, nehogy bajod essen. 

Eddig fel se figyeltem rá, csak most tudatosult bennem, hogy csak mi ketten ittunk alkoholos italt, Szabi nem. Nahát. Ez elvonta a figyelmem és elszóltam magam.

- Köszönöm, de nem haza megyek. Majd hívok taxit.

- Nem haza? - csodálkoztak mindketten.

Szidtam önmagam gondolatban, amiért ilyen óvatlan voltam. Nem kéne az első alkalommal elmondani nekik Máté gyengeségét. Jobb lenne, ha tőle tudnák meg, vagy ha ő nem akarja, akkor senkitől.

- De ha nem haza, akkor hova? Na és miért? Attól félsz, hogy felelősségre von majd miattam? - kérdezte Szabi, ismét azon az ellenállhatatlan hangon.

- Nem arról van szó. Arról nem is tudhat még szerintem. 

- Tőlem egészen biztosan nem. Nem vagyok büszke arra, amit tettem, bár egyáltalán nem bántam meg. Viszont neked soha nem akarnék rosszat és őt nem ismerem.

- Értem és köszönöm. - reméltem ennyivel megúszom a dolgot, de nem hagyta ennyiben és megismételte a kérdés elejét, amit nekem eddig nagy erőfeszítéssel sikerült figyelmen kívül hagynom. Amikor megismételte, nem volt más választásom, elmondtam nekik, hogy ilyenkor szüleimnél, barátoknál szoktam aludni és azt is, hogy miért.

Nem kommentálták, csak egymásra néztek, majd Kinga szólalt meg kedvesen:

- Akkor reméljük, úgy döntesz, hogy itt éjszakázol nálunk. Megyek előkészítem a vendégszobát, ha nincs ellenvetésed.

Nem számíthatott nemleges válaszra, mert azonnal elindult fel a lépcsőn, Szabolcs hangja azonban megállásra késztette.

- Természetesen itt alszol nálunk. Megspórolsz  magadnak egy kellemetlen utat. Kinga drágám, nem gondolod, hogy a vendégünk a mai izgalmak után egy kiadós, pihentető masszázsra vágyna? Szerintem jobb, ha tőled kapja meg, úgy nem érzi magát feszélyezve nálunk. Tudod. Nők egymás között. 

Látszott Kingán, hogy mondana valamit, de nyelt egyet és csak ennyit szólt:

- Igen drágám. Remek ötlet. Te mit szólsz hozzá Mesi? Nincs ellenedre, hogy megmasszírozzuk egymás hátát? Persze csak ha nem vagy fáradt.

Ami azt illeti, eddig soha nem kívántam meg nőt. Nem mondom, hogy irtóztam volna, ha valamelyikhez hozzá kellett volna érnem, sőt, ha nagyon nyomós okom lett volna rá, bármelyik barátnőmet kényeztettem volna bármilyen módon. Itt nem volt semmilyen okom, mégis Szabi hangját hallva késztetést éreztem rá, hogy megérintsem Kingát. Sőt vágytam rá. Pedig eddig soha egyetlen nőre sem. 

Mondani akartam, hogy nem szükséges. Meg azt, hogy késő van és nem is jó ötlet maradnom, de nem tudtam. Annyit sikerült kinyögnöm mielőtt elindultam Kingát követve, hogy:

- Igen, uram.

Eléggé ijesztőnek kellett volna tűnjön ez számomra, de akkor természetesnek tartottam.

Így történt, hogy nemsokára egy gumilepedővel letakart ágyon találtam magam meztelen testtel. Kinga illatos gyertyákat gyújtott és masszázsolajjal kezdte bekenni hátamat. Élveztem az érintését és az illat is elbódított. Úgy éreztem elalszom a következő pillanatban, de furcsa módon éber maradt minden érzékem. Éber, de csodálatosan nyugodt. Mire Kinga a masszázzsal elért a nyakamig, halk köhécselésre lettünk figyelmesek. Szabi kukkantott be az ajtón.

- Bejöhetek? Ígérem jó kisfiú leszek és nem zavarok. - mosolygott kedvesen. 

Természetesen egyikünk sem mondott nemet. Ő helyet foglalt tőlünk karnyújtásnyira és élvezte a műsort. 

Kinga folytatta és mikor hátul végzett, kérésére hanyatt fordultam. A lábujjaimmal kezdte, majd talpmasszázs következett. A vádlijaim is kezelésbe vette, ezután combjaim masszírozta térdtől indulva és felülről a már masszírozott hátsó rész felé haladva. Mikor csípőmig ért, ismét térdtől kezdte, de most megemelve lábam, teljes körben végezte a simogatást. Ezt mindkét lábamnál elvégezve, hasam következett. Erre az időre már görbítgettem a lábujjaim, annyira felizgatott az érintése, pedig a szemérmemhez véletlenül se ért, egy ujjal sem. Hasizmaim és mellkasom is kigyúrta, majd a nyakam kihagyva, arcmasszázst adott. A legérzékenyebb pontokat kihagyta, érintése mégis annyi erotikát tartalmazott, hogy szabályosan lihegtem.  Nem lehetett nem észrevenni vágyamat. 

Látszott a nőn, hogy viaskodik önmagával. Nem akarta megtenni a következő lépést.

- Drágám, úgy tűnik Mesin kifelejtettél pár pontot a masszázsnál. Légy kedves hozzá és ne hagyd őt szenvedni kérlek. Tudod, egy kedves vendégnél fontos, hogy jól érezze magát. - szólt rá a férje.

Ez valamit átszakíthatott vendéglátóm asszonyában, mert innentől a szemembe nézve, csókolni kezdte a szám, majd a nyakam, miközben kezével az eddig nem érintett érzékeny pontokat simogatta, masszírozta. A ténykedése végére olyan móhon nyalta a puncim és szívta a csiklóm, hogy egy igazi leszbikus élménnyel ajándékozott meg. Ilyen és ekkora élvezetben se volt még részem soha, bár egy kisebbik részem most is szégyenkezett és berzenkedett emiatt, de a testem megköszönte és a lelkem hálás volt Kingának ezért mégis.

Ezután Szabi azt mondta, hogy ha akarom viszonozhatom asszonyának a masszázst, persze csak ha nem vagyok fáradt. Mintha lett volna választásom. De nem is bántam, hogy nincs. Én is szerettem volna látni Kingát, amint élvez. Vajon neki milyen lesz? Tudom-e olyan profin csinálni, mint ő? Azt is éreztem, hogy nem idegenkedek őt megérinteni. Sehol sem. 

Úgy nézett ki, sikerült nekem is. Hatalmas orgazmussal viszonoztam neki az enyém. 

Tisztálkodás után úgy döntöttünk, hogy nincs szükség a vendégszoba előkészítésére, bevettek maguk közé a hitvesi ágyba. Éreztem és élveztem mindkettejük közelségét és másnap reggel kipihenten ébredtem. Reggeli közben nem tettünk említést az este történtekről. 

Szabi elindult dolgozni. Kingától csókkal búcsúzott, engem megpuszilt és megígértette velem, hogy adandó alkalommal bemutatom nekik férjemet. Azt mondta, hogy a férfiaknak is jár egy kis társasági élet, vagyis szívesen megismerkedne vele is. Nem magyarázkodott tovább és én innentől szinte kötelességemnek éreztem, hogy amint tudom, elvigyem hozzájuk bemutatni Mátét.

Napközben Kingával átbeszéltükazért, ami történt. Ő kezdte.

- Nem kérek elnézést azért, amit este tettem. - mondta szemlesütve - Tudnod kell azonban, hogy soha életemben nem voltak leszbikus hajlamaim. 

- Értem és megértelek. Nekem is te voltál az első. Gondolod, hogy ez is férjed hatása volt?

- Egyértelműen. De nem bántam  meg. Csak azért hoztam szóba, hogy elmondjam neked, erről én mit se tudtam, amikor meghívtalak és nem ezért marasztaltalak vendégségbe. Majd rákérdezek persze Szabira, hogy kitervelte-e ezt, de szerintem nem lesz őszinte a válasza. Eddig se vallott be semmit, amikor felhoztam neki azokat az eseteket, amikor azokat a különleges partikat szervezte nekem. Azt mondta, hogy az én kedvemért történt a meghívás, de ami tettem azt én tettem, neki semmi köze hozzá és csak azért hívott meg olyan férfiakat, mert észrevette rajtam, hogy tetszenek nekem. Megemlítettem neki, hogy eszembe se jutott volna egyikükkel sem lefeküdni, nemhogy egyszerre hárommal is. Ő pedig elütötte ezt azzal, hogy azért hagyta mert ennyire szeret, de nem tervezett semmit előre. Viszont szerinte ezek az alkalmak legalább oldják a gátlásaimat.  

- Gátlásos voltál?

- Ó nagyon. Mielőtt Szabival összekerültem, összesen három férfi volt az életemben. Úgy értem szexuálisan volt három partnerem. Tizennégy éves voltam, amikor egy fiú az iskolából elvette a szüzességem. Vele csak az az egy alkalom volt. - merengett el Kinga, majd folytatta - A másik kettő sem volt nagy durranás és 23 éves koromig elmondhattam, hogy nem vagyok szűz. Többször is szeretkeztem velük. De addig a napig, ameddig Szabolccsal nem találkoztam csak hírből ismertem az orgazmust. Biztos bennem volt a hiba, mert előtte még orálisan se elégítettem ki senkit és magamat se engedtem szájjal kényeztetni. Más módon se nagyon, talán ezért is lett vége mindkét kapcsolatnak. 

Szabival is úgy zajlott az első pár alkalommal. Ő nagyon türelmes volt velem. Célzott ugyan rá, hogy megleptem, de semmit se erőltetett rám. Azt is mondta egyszer, hogy egy tini is vérmesebb nő, mint én. Emiatt sem hagyott el, pedig öt évvel fiatalabb nálam, úgyhogy nem is reméltem hosszúnak a kapcsolatunkat. Valami azonban vonzott hozzá. Huszonhat évesen úgy láttam, hogy nem vagyok elég neki és addigra megszerettem annyira, hogy elköltöztem tőle. Miatta, hogy legyen alkalma mások nőkkel ismerkedni és ne legyek útban. Na meg nem tudtam volna elviselni, ha mással látom. Akkor úgy gondoltam. Ő még aznap megjelent és mikor elmondtam neki ugyanezt, meg hogy mennyire szeretem, ő azt felelte, hogy emiatt teljesen felesleges volt, mert ő is engem szeret. Csak engem és neki  sem kell más. Gondolkodási időt kértem tőle és megkaptam. Minden nap meglátogatott azonban egy csokor virággal és egy-egy alkalommal egyetlen rövid csókot lopott mindig búcsúzáskor. Beszélgettünk persze mint régi jó barátok és mindig elmondta, hogy visszavár, de soha nem erőltette, nem vádaskodott. Szexet sem követelt, pedig mindig láttam rajta, hogy gerjed rám. Ezt csak észleltem, de rám, mint nőre ez nem volt nagyobb hatással, mint egy kellemes érzés. Jól esett, hogy kíván és szerettem őt, de a szex nem hiányzott. Próbáltam magamnak csinálni, úgy félévente egy-egy alkalommal előtte is, de mindig beleuntam, mert az az érzés, amiről barátnőim beszéltek, nem akart megjönni. Igazából nem is mondhatom, hogy lett volna barátnőm. Akikkel beszéltem néha ilyenről, mindig ők hozták szóba, áradozva, hogy mennyire jó ez, vagy az a pasi és mennyire jó vele. Volt aki eléggé részletes leírást adott a szeretkezéseikről, de engem ez se hozott lázba. Olvastam erotikus tartalmú könyveket néha, de azokból is inkább csak a romantikus részek voltak érdekesek nekem vagy azok sem. 

Egy hónapig gondolkodtam a kapcsolatunkról Szabival. Ez idő alatt egyetlen napot sem hagyott magamra. Volt amikor csak pár percet maradt. Olyankor amikor azt látta rajtam, hogy erre van szükségem. Egy hónap múlva visszaköltöztem. Még aznap este megajándékozott életem első orgazmusával. 

Elmerengett, miközben én szinte szájtátva vártam a folytatást.

- Jajj, ne haragudj, hogy elkalandoztam. Biztosan untatlak.

- Dehogyis! Nagyon romantikus történet. 

- Így visszagondolva látom csak én is, mennyire szerencsés vagyok. 

- Igen. Ezt hallva igazi álompasi. 

- Nekem tényleg ő az. 

- Folytasd kérlek, ha van kedved.

- Tulajdonképpen nem is erről akartam veled beszélni, hanem arról ami köztünk történt.

- De engem komolyan érdekel. Szeretném megérteni magamat is és minden amit megosztasz vele kapcsolatban, talán hozzásegít ehhez.

- Rendben. Az első orgazmus után se oldódtam fel igazán. Ekkor már testileg is kívántam őt, de soha meg nem mertem volna kérni arra, hogy dugjon meg. Még a nászéjszakán sem, amire pár hónapon belül sor került és csodálatos lakodalmat szervezett. Igen, ő szervezte, mert akkoriban a könyveim nem fogytak úgy, hogy megélhettem volna azok bevételéből. Ő említette meg lehetőségként a saját kiadót is és meg is szervezte nekem. Ma is benne van a társaság igazgató tanácsában, de szakmai kérdésekbe soha nem szól bele. Eggyel több ok, hogy csodálhassuk, nem igaz? 

Egy vére rá megszületett kislányunk. Ő eközben is példásan viselkedett. Boldog voltam. Élveztem az életet, a szexet is vele, de még ez után is passzív maradtam. Úgy gondoltam, ez a nők sorsa és meg is elégedtem ennyivel. Elfogadtam amit kaptam, de soha nem gondoltam arra, hogy tartoznék neki. Miért is gondoltam volna? Ő is megkapta minden alkalommal amire vágyott. Persze éreztem mindig rajta, hogy valami hiányzik még neki, de képtelen voltam még rákérdezni is, hogy ez igaz-e. 

Egy alkalommal egy kiadói bulin tapasztaltam meg Szabolcs igazi vonzerejét. Említettem, hogy fiatal írókat karoltam fel, de ebben az időben nem is számíthattam másra. Nem volt akkora híre a cégnek, hogy másra is gondolhattam volna. Rengeteg tehetséges fiatal nő írt és sokkal kevesebb férfi. A buli összetétele is ezt tükrözte. Ez a tény fel se tűnt mindaddig, ameddig azt nem tapaszaltam, hogy szinte fürtökben lógnak a csinos, fiatal nők rajta. Persze csinos volt ő is és nekem másért is különleges, de a többi férfi körül egyetlen nő sem maradt meg. Elfogott a féltékenység is, de kíváncsi is lettem arra, hogy vajon mit mondhat, amivel ennyire leköti azoknak a nőknek a figyelmét. Tudod, ha csak páran lettek volna véletlennek vagy a sármjának tudtam volna ezt be, de így nem. Azért, hogy mutassam a nőknek, kivel is kezdtek kacérkodni - mert egyértelműen látszott mindegyiken, hogy kész teljesíteni párom minden kívánságát - odafurakodtam mellé és birtoklóan átkaroltam, hozzá bújtam. Ő mosolygott, de nagyon különös, eddig soha nem látott mosollyal. Elégedettség? Büszkeség? Nem tudtam eldönteni. Még most se ismerem annyira a férfiakat, hogy válaszolni tudnék erre. Pár perc után a vállába fúrva a fejem zokogtam rajta. Éreztem, hogy elvesztettem őt, pedig akkor már a gyerek miatt is nagy szükségem volt rá. Egy gyereknek kell az apa és ő jónak mutatkozott ezen a téren is. Eddigre viszont már tudtam azt is, hogy menthetetlenül beleszerettem és sohasem fogok tudni mást így szeretni. 

Mikor észrevette, hogy sírok, egy teljesen más hangon csak annyit mondott a többi nőnek:

- Köszönöm a figyelmet. Kérem érezzék jól magukat, de a feleségemmel halaszthatatlan dolgot kell megbeszélnünk. 

Mintegy varázsütésre eloldalogtak a lányok. Magukra hagytuk a társaságot. Az ottani szűk kis irodámban vigasztalt. Kért, hogy ne legyek rá féltékeny, mert ő soha nem tudna elhagyni engem. Nagyon szeret, nekem meg nagyon jól esett hallani ezt, de nem tudtam abbahagyni a sírást. Ki kelett mennem a mosdóba, hogy rendbe szedjem a sminkem, mert minden elmaszatolódott rajtam és így mégse mehettem vissza a többiek közé.

Volt egy húsz év körüli férfi a társaságban. Akkor nem tudtam ki ő, de jól megnéztük magunknak egymást. Vonzó, erőteljes testalkatú férfias pasi, de tudom, hogy neked nem kell bemutatnom Robit. Előzőleg táncoltunk is párat ugyanazon az összejövetelen. Persze másokkal is táncoltam, de ő volt az egyetlen akin éreztem, hogy kíván mint nőt. A zeneszám felénél hagytam is, hogy lekérjenek, mert egyértelműen a fülembe lihegett. Ez kellemetlen is volt, de élveztem is, hogy másnak is kívánatos vagyok. Csakhogy nem akartam megcsalni a férjemet. Őt szerettem nem mást! 

 Mikor végeztem és indultam volna vissza, Robi lépett be és egyből átkarolt, bizalmaskodni kezdett. Nem erőszakosan, de határozottan. Persze tiltakoztam és kértem, hogy engedjen el. 

- Érezned kellett, mennyire kívánlak. Most itt az alkalom, hogy bebizonyítsd, hogy te is akarsz engem. 

- Én ugyan nem…

- Ne hazudj önmagadnak drágám.

Ezt már a nyomában belépő Szabi mondta. Majd hozzátette, hogy Robi az ajándéka számomra és azt teszek vele most és itt, amit csak akarok. Egyik pillanatban azt éreztem, hogy feligat a férfi jelenléte, de nem akarok még csókolózni se vele. Hiszen én a férjemet szeretem és nem vagyok kurva. Mire kimondhattam volna, ez a gondolat elszállt és helyét egy tiszta nyers vágy vette át. Olyan ősi, mint maga az ember. Vagy talán annál is régebbi. Akartam ezt a férfit magamba és innentől semmi ellenkezés nem maradt bennem. Nem, nem csak az ellenkezés tűnt el, hanem minden gátlás vagy szégyenérzet. Addig a napig el sem tudtam volna képzelni, hogy olyanokat tegyek, amiket vele akkor megtettem. Mindent kipróbáltam vele, amiről addig csak olvastam és mindet én kezdeményeztem. Robi engedelmes de odaadó és figyelmes szeretőnek bizonyult. És mindezt Szabi szeme láttára. Akkor azonban nem rá gondoltam. 

Mire végeztünk a rendezvényszervezők már eltakarítottak mindent. Robi valahonnan kerített egy plédet és abba bebugyolálva a karjaiban vitt haza engem. Azt hiszem ő fürdetett le és ágyba se tudom hogyan kerültem volna másképp, annyira kimerültem. Robi már eszembe se jutott. Azaz másnap mégis. Mert mindenre emlékeztem és rettegtem attól, hogy most aztán vége, el fog hagyni a szerelmem és vége az életemnek is. Homályosan emlékeztem arra, hogy Szabi az akció közben videózott minket. Igazi kamerát használt. Műtermit. Az volt a hobbija. Vagyis ma is az. Úgy gondolom, rólunk is van videója. Arról amit este tettünk. Akkor úgy gondoltam, hogy azt a felvételt bizonyítékként akarja felhasználni a válásunkhoz. Arra is gondoltam, hogy bedrogoztak. Mi másért adtam volna magam oda másnak akkor, amikor az első pillanatban nem is akartam. Tudtam, hogy nem akartam, de mintha egy filmszakadás lett volna az akaratomban és a következő pillanatban már tettem is, amire vágytam. Igen, tánc közben én is megkívántam Robit, de akkor is. Felhívtam egy ismerősöm és amíg Szabi dolgozni volt, soron kívül elvégeztettem magamon egy gyors drogtesztet. Azt kockáztattam ezzel, hogy ha pozitív lesz a teszt, akkor hivatalból feljelentést tesznek és talán börtönre is számíthatok. Persze ha sikerül bizonyítanom, hogy tudtomon és akaratomon kívül került valahogy a szervezetembe akkor megúszhatom. Ezekkel akkor nem törődtem. A teszt negatív lett, tiszta voltam. Tiszta a drogtól, de össze voltam zavarodva teljesen. Nem is mentem volna haza, ha Szabi nem hív fel. A telefonban felhangzó parancsa, hogy "azonnal gyere haza" megijesztett. Féltem mindentől. Attól is, hogy amiért én a gondolataimmal voltam elfoglalva még a gyerekről is elfeledkeztem. Attól is, hogy mi lesz, ha találkozok a férjemmel. Ezek közül a kétségek közül a legerőseb mégis az anyai ösztön volt, hazamentem.

Férjem semmit sem éreztetett velem a tegnap estéből. Azt se tette szóvá, hogy neki kellett hazahívnia. Minden a szokott módon zajlott a gyerek lefektetéséig. 

Leültünk a házimozi elé, hozzábújtam és vártam. Nem mertem szóba hozni az egészet. Féltem még mindig, de ekkor őt kívántam. Pedig előző este annyi orgazmust éltem át, ami egész életre elég kellett volna, hogy legyen. Akkor így gondoltam. 

- Kicsim érzem, hogy valami baj van. Mondd el nekem kérlek, hátha tudok segíteni.

- Nincs semmi baj szerelmem. - hazudtam. Nem akartam szóba hozni az előző napot.

- Tudod, hogy hozzám őszinte lehetsz. - mondta ő és bekapcsolta a házimozit. A kivetítőn pedig önmagam láthattam az esti akció közben. Pár percig hagyta menni, eközben ezt mondta:

- Ezt neked készítettem. Nézheted bármikor, de engem nem dob fel. Kérlek, ne tégy kárt a munkámban.

Ezzel lekapcsolta és a CD-t a kezembe tette. Megcsókolt. Én meg elsírtam magam.

- Ne haragudj Szabi. Nem tudom mi történt velem. Drogra gyanakodtam és ma elvégeztettem a tesztet, de negatív lett. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni ami történt. - hüppögtem. Ő megölelt. Mint aki nem haragszik. El se hittem. Ránéztem, tényleg ő e az? Erre megcsókolt. Hosszan és mindketten nagyon élveztük.

- Azt akarom, hogy mindig légyőszinte hozzám. Robi az ajándékom volt, hogy lásd, mennyire szeretlek. Ezentúl amikor kedved tartja velem is viselkedhetsz így. - kacsintott rám mosolyogva.

- Nem haragszol?

- Ugyan már! Hisz én rendeztem meg neked, mert láttam, hogy szenvedsz. Nem tudsz túllépni a gálásaidon. Reméltem, hogy ez segít.

- De hogyan vettél rá engem arra, hogy azt tegyem?

- Szívem én nem vettelek rá semmire. Egyszerűen csak megadtam neked, amire vágytál. Azt észrevettem amikor Robival táncoltál, hogy őrá vágysz. Ha mással kapcsolatban veszem észre a vágyad, akkor ő lett volna az ajándékod. Nem bírtam látni, ahogy szenvedsz és tönkreteszed magad.

- De én…

- Csss… Kérlek ne beszéljünk erről többet. Megértheted, hogy ez nekem kicsit fáj. De muszáj volt engednem, miattad. Hogy lásd, más férfiak is kívánnak és azzal is tisztában vagyok, hogy néha te is kívánsz másokat. Ez teljesen természetes dolog, de ettől  még ugyanúgy szeretlek.  Na és abban se lehettem biztos, hogyan reagálsz. Cserébe csak annyit kérek, hogy mindig legyél velem őszinte. Mindenben. Mert nagyon szeretlek. Itt a bizonyíték, mennyire.

Az a CD ma is megvan. Nem tettem tönkre, mert ő ezt kérte. Persze soha többet nem akartam látni, de azon az estén vele is végigéltem ugyanazt. Természetesen minden sokkal másabb volt, hiszen ez nem puszta vágy volt. Viszont nagyon élveztem, hogy szeretkezéseink elején azt tette amit akartam, amire csak kértem. Már ki tudtam mondani neki, hogy azt szeretném nyalja ki a puncim és dugjon erősebben vagy éppen álljon meg egy picit. Mondhatnám úgy, hogy normalizálódott az életem. Kiteljesedett. Persze idő kellett ahhoz, hogy feldolgozzam magamban ezeket az eseményeket, de az élet ment tovább és nem gondolkodtam rajta többet.

Egyszer azzal állított haza, hogy bocsánatot kér. A videózás volt a hobbija, de egyben mellékmunka is. Szívesen készített természetfilmeket, de modell videókat is, mert azok jobban fizettek. Egy ilyen modell videó készítése közben ragadta el a hév őket és átfordult szeretkezésbe. Ő ugyan a dugás szót használta és nem bocsátkozott részletekbe. 

- Na és legalább sikerült a videó? - érdeklődtem kissé megbántva.

- Igen, de egyikünk se akarja áruba bocsátani azt a részt amikor megdugtuk. A lány se egyezne bele. A publikus rész később lett kész és azt már el is küldtem a megrendelőnek.

Kissé kiakasztott már az a tudat is, hogy mással szeretkezett. Azt hittem rosszul hallottam, ezért rákérdeztem:

- Mi az, hogy megdugtuk? Orgia volt talán?

- Nem egészen. Csak egyszer dugtuk meg, de Robival ketten. Ha akarod megnézheted, persze senki más nem láthatja. De nem akarnám, hogy szenvedj emiatt, viszont azt se akartam, hogy esetleg mástól tudd meg.

Másnap megnéztem a felvételt, amikor egyedül voltam. Egyértelműen a nő kezdeményezett. Csinosabb is volt talán nálam, bár nem vagyunk egy kategória. Veled inkább érzem annak magam, noha te sokkal szebb vagy mint én. Amolyan reklámvideó félének indulhatott, mert a nő valamit a kezében tartott és Robi lett volna az, akinek úgy gondolom, az lett volna a szerepe, hogy évődve ellopja azt a valamit tőle. Az évődés annyira jól sikerült, hogy a nő szó szerint magára rántotta Robit és mindjárt át is kulcsolta a lábával a derekát. Szabi akkor került a képbe amikor már Robi benne volt és közelebb lépett, hogy jobb legyen a képminőség, vagy csak valamilyen részletet emelt volna ki. A nő rámarkolt Szabi farkára és gondolom szopni kezdte, mert ekkor a kép remegett, majd Szabi rögzíthette valahol a kamerát és már csak az látszott, hogy a lány lovagol Robin, párom meg hátulról mozog benne. Az nem látszott jól, hogy ő hogy fért be, mert ekkor biztos voltam benne, hogy mindketten a punciját dugják. Egyszerre idegesített is és fel is izgatott a látvány.

Aznap csak annyit beszéltünk erről, hogy én megbocsátok neki és továbbra is szeretjük egymást. 

A következő napokban majdnem mindennap "kínoztam" magam a videóval, de közben masztiztam is rá mindig. Mindig lett orgazmusom is. 

Pár nap múltán rákérdeztem Szabira.

- Azt mondtad mindig lehetek őszinte, ugye?

- Persze kicsim.

- Élvezted azt a nőt? Jó volt vele?

- Hazudnék, ha tagadnám. A testem élvezte. 

- Gondoltál közben rám?

- Nem. Ha te is ott vagy, akárcsak gondolatban is, akkor úgy éreztem volna megcsallak és abbahagytam volna. Vagy el se kezdem. De akkor nem tudtam másra gondolni.

- Értem. Na és befértetek mindketten? Annyira tág volt a nő?

- Úgy érted belefértünk-e? Azt hiszem a felvételen látszik, hogy mozgunk. Hidd el befértünk, de eléggé szűk volt. Hátul legalábbis.

- Úgy érted a popsiját dugtad?

- Igen, anális közösülésnek hívnák, ha Robi nem lett volna. Így inkább szendvicsnek nevezném. De a lány egyértelműen ezt akarta. Téged undorít az ilyen?

Nem tudtam neki válaszolni, de én hoztam fel újra ezt a témát. Többször beszélgettünk ennek részleteiről. Egyszer kérésemre meghívta a nőt hozzánk, de mikor szóba hoztam neki, hogy tudok a kalandjukról, elköszönt és soha többet nem jött. 

A részletek kitárgyalása miatt juthatott Szabi arra a következtetésre, hogy engem érdekel a dolog. Innentől egyre többször hívta meg barátait közös programokra. Addig se éltünk elszigetelten. Az én munkám amúgy is megkívánta a személyes kontaktust sok emberrel. De addig nem volt olyan, hogy rendszeresen nálunk is aludjon bármelyikük. Egyik se kezdett ki velem, bár azt is tudatosították bennem, hogy ha kérném, nem mondanának nemet. Egyiket se bátorítottam. 

Egyik napon egy kiadós fürdőzésen voltunk túl és más közös programokon, majd estefelé  szabadtéri grillezésre készültünk. A kertben van arra szolgáló hely, ahol veszély nélkül tudunk szélcsendes időben a fák takarásában, mások szeme elől rejtve, hagyományos tábortüzet gyújtani. Robi volt aznap velünk. A tűz mellett Szabi megcsókolt. Jól esett, de zavart, hogy Robi árgus szemekkel figyel minket. Érthetetlen ugye? Hiszen vele már átéltem a szeretkezést sokféle pózban, ráadásul a férjem szeme láttára. Az a hangulat viszont magával ragadott és felizgatott a csók és a tudat, hogy exszeretőm néz minket. Felizgatott, mégis zavart. Szabi addig csókolt, míg lihegni nem kezdtünk mindketten. Levegő után kapkodva, csak ennyit mondott:

- Most őt is. - azzal Robira mutatott.

Nem tudtam nem engedelmeskedni neki. Akkor, velük  éltem át életem első szendvics élményét. Szabi nem hagyta, hogy más vegye el az anális szüzességem. Ő maga viszont végtelenül figyelmes volt, alig éreztem fájdalmat. De annyira nagy élménynek se tűnt a szememben, mint amire előtte számítottam. Persze nem bántam meg, mert azt viszont éreztem, hogy nekik jól esett. De csak ennyi. Volt orgazmusom is, de semmivel nem éreztem különbnek, mint amikor Szabi szimplán szeretett. 

Másnak? Igen. Jobbnak? Nem.

Ezek után még két-három alkalommal csináltuk így, majd miután megbeszéltük, hogy nekem jobb vele kettesben, Robi elmaradt. Boldog voltam. Semmi hiányérzetem nem volt, bár nem bántam meg, hogy rávett  arra is. Ettől kezdve engedtem neki análisan is. Tudta, hogy csak az ő kedvéért teszem és ez is elmaradt. 

A következő gyermeket terveztük, abbahagytam a védekezést. Két hónapig próbálkoztunk eredménytelenül. Közben az élet ment tovább. 

Megbeszélésem volt egy fiatal íróval. A könyvét hozta bemutatni, amin már csak az utolsó simításokat kellett elvégezni kiadás előtt, de szükség volt a beleegyezésére és a szerződés véglegesítéséhez is kellett az aláírása. Saját ügyvédjét hozta magával, egy másik fiatal férfi személyében. Az ügyvéd korombeli volt, az író srác húsznál alig valamivel több. Hármasban voltunk ugyanitt a nappaliban és a srác sugárzott az örömtől. Érthető, mert boldog volt, hogy olyan jó véleménnyel voltam a könyvéről, amiben volt erotika és tényszerű leírás is bőven. Nekem a leginkább az tetszett benne, ahogy kiemelte, kidolgozta a szereplők érzéseit. Emiatt lettek a tényszerű leírások a könyvben hihetők és szerethetőek is. Volt bennük kétség, de erőszak igazából nem. Amikor leadta javításra, átnézésre két olyan hely volt, ahol hármasban szeretkeztek, de a szendvics leírása mind fizikailag, mind érzelmileg elképzelhetetlen volt úgy.  Itt javasoltam, hogy ezt hagyja ki, vagy dolgozza át, hogy hihető legyen. Kihagyni nem szándékozott, mert az a történet további részeit is érintette, az átdolgozása viszont továbbra is téves maradt. Az említett napon, ő volt az egyetlen ügyfelem és az ügyvéd barátja is biztosított róla, hogy van ideje és hajlandó megvárni a szerződés aláírását, ami természetesen csak akkor vált esedékessé, ha elfogadjuk a végleges formát. Leültettem hát őt egy fotelba, ahol türelmesen várakozott is, a laptopján dolgozva addig. 

Mondtam a fiúnak, hogy sajnos ez sem jó így és elmondtam neki azt is, hogy mi a hiba benne. Ebből ő levehette, hogy volt már részem szendvicsben. Pimaszul bókolt:

- Úgy látom kedves hölgyem, hogy van némi tapasztalata a dologban. A jobb munka érdekében esetleg megmutathatná, hogy mire gondol, hogy érti az átdolgozást. Én csak a fantáziámra hagyatkozhatok e téren.

- Attól tartok más kiadót kell keresnie ebben az esetben.

- Nem dobhat ki, csak azért mert tapasztalatlan vagyok ezen a téren. Ugye nem? - hívta segítségül ügyvéd barátját is megerősítésképpen. Ő persze bölcsen hallgatott. Tudta, hogy a döntés az enyém és én is tudtam, hogy megtehetem. Másokat is utasítottunk el, kevesebb miatt is. Ugyanakkor a laptopja alig takarta el merevedését. Író barátjának is jobban elemelkedett a nadrágja, mint amikor belépett a nappaliba.

- De igen, megtehetem. - mondtam, ám ekkor férjem hangja szólalt meg a fejemben. 

- Nem akarod elutasítani őket. Ketten vannak, éppen elegen a demonstráláshoz drágám. Te is akarod őket. Nyugodtan mutasd meg nekik, hogy mire gondolsz.

Azt tudtam, hogy Szabi dolgozik  és ha itt lett volna, akkor se hallhattam volna a hangját ennyire tisztán. Körülnéztem, bár a hangja mintha szemből érkezett volna, de ott csak a felizgult srácot láttam. A pasik észrevehettek valamit a hangulatom ingadozásában, mert engem néztek. Az előttem álló fiatal srác lassan elővette a farkát és simogatni kezdte.

- Ugye tetszik?

Nem, akartam mondani. Én ezt nem akarom. De csak hápogtam, hang nem jött ki a számon. Az ügyvéd is felemelkedett a fotelból, fogalmam sincs kinek akart segíteni. De nem volt rá szükség, mert ahogy a laptop lecsúszott öléből, az ő fasza is láthatóvá vált. Ő ugyan egyből el is próbálta pakolni, de ekkor elpattant bennem valami és szememmel intettem közelebb őt. 

Nos nem részletezem, de a vége az lett, hogy velük igazán élvezetes szendvicsben volt részem, pedig egyiküket se ismertem és annyira nem is lett volna külön-külön egyik sem az esetem. Ráadásul a férjem iránt éreztem szerelmet, mégis tőlük kaptam az első olyan élményt, amiből számomra is kiderült, mennyivel gondolták mások különbnek az ilyet. 

Persze ez ismét lelki válságba sodort engem. Merjem elmondani Szabinak? Hogyan  reagálna egy ilyen esetre? Egyértelműen megcsaltam őt. Semmilyen mentségem nem volt rá. Ha elmondom neki, hogy az ő hangját hallottam előtte, még az is lehet, hogy pszichológushoz küld. Vagy még rosszabb. Így amikor hazaért, nem szóltam neki róla. Addigra a házimozit lecseréltük egy számítógépre és okos tv-re. A számítógépen volt kamera és mikrofon is, de csak akkor kapcsoltuk be, amikor a neten folytattunk megbeszélést vagy filmet akartunk nézni. Úgy emlékeztem, hogy reggel én lekapcsoltam. A könyvet  persze azon néztük át miközben vitatkoztunk és bekapcsolva maradt az akciónk közben is, de nem gondoltam volna, hogy bármit rögzít a kamera. Utána is megnéztem és nem láttam semmi nyomát ennek, bár annyira nem értek a technikához. Nem akartam ezzel kapcsolatos emléket. Ő viszont esti sziesztánk közben rábukkant valamire és együtt nézte végig velem amint két idegen megdug és én szemmel is láthatóan hatalmasakat élvezek. A többes szám nem nyelvbotlás volt. Életem első lánc orgazmusa volt látható a tv-n. A szerződés aláírását is csendben végignéztük. Ő továbbra sem szólt, átkapcsolt egy tv csatornára. Én nem tudtam magyarázatként elmondani neki mást, mint amit előbb neked is elmondtam. Nem kommentálta, csak bólintott.