Amikor a lányok játszanak

 

Magamhoz térve első gondolatom a kislányom volt. mi lehet vele? el kellett volna már hozni rég apósomtól. hiányzik nagyon a szentem. Gyors zuhany után felöltöztem, iratok, kocsikulcs nálam. Egy táskába gyorsan bedobáltam pár gyerekruhát meg amit kincsem szeret, még csokit is. És indultam érte. Ideges voltam, lelkiismeret furdalással küszködtem és nagy csend volt a lakásban. Ennek is tudható be, hogy a gyerekszobán kívül minden helyiségbe benéztem, de sehol senki. A buli nyomai ugyan eltűntek, minden feltakarítva, helyre rakva, de csak ennyi. Indulok. A közlekedőben megállok. Képzelődtem tuti, mert az üres lakásban mégis hangokat hallottam. Köztük kislányom hangját is. Ejh, éppen a Barbi szobába nem néztem be. Benyitok. A szőnyegen fekszik Timi és mellette csöppségem. Megölelem, megpuszilgatom, ő átkarolja a nyakam és minden kérdés nélkül kinyilatkoztatja, hogy egész hétvégén jól viselkedett mindenhol. Tudom életkém. Boldog vagyok. Puszi Timinek is és rengeteg köszi amiért neki volt annyi esze hogy hazahozta, ismervén a hétvégi beosztást. Bennem úgy látszik nem volt ennyi. Rossz anya vagyok. Elsírom magam. Mindkét helyről vigasztaló szavak és kislányomtól rengeteg puszi. Viszonzom természetesen. Timi vigaszképpen csak a karom érinti, simogatja meg amivel a csöppségem tartom. Ezt is hálásan viszonozom.

Ekkor nézem csak meg a mobilt. Úristen! Már hétfő van! Puff. A vasárnap kiesett. Kislányom csacsog, elmondja a hétvégi kalandjait. Pillanatnyi szünetekben Timitől megtudom, hogy Bence már másnap lelépett, amint magához tért a szer okozta sokkból és egyéb fáradalmaiból. Joci néha felébreszthető volt, így Timi a tőle kapott félmondatokból és Jocitól kapott mobillal oldott meg egyedül mindent. Hétfő van. Hálás vagyok neki. Nagyon. Ki is szeretném mutatni és tudom hogy imád shoppingolni. Ő is. Én is. Csemetémről nem is szólva. Mivel amúgy is felkészültem, meghívom Timit tartson velünk, ha van ideje és kedve. Nem árulom el neki, csak mikor ruha vagy ékszerboltokba tévedünk kérdezek rá néha, hogy mi tetszene neki. A sokadik ilyen kérdésem után leesik neki.
– Tudod, hogy nem azért tettem, – mondja – te is megtetted volna a helyemben és lánykáddal is imádjuk egymást. Szóval ne érezd úgy, hogy tartozol nekem. Inkább én tartozom köszönettel a buli miatt. Most tuti elég lesz az orgazmus élményből a kövi fél évre. Pasit látni se akarok addig. – nevet.
– Viszont el kell mesélned részletesen, hogy tulajdonképpen mi is történt. Nekem csak annyi jött le, hogy az az ajzószer vagy mi volt az a trutyi a szőnyegen. A szőnyeget egyébként ki is kellett dobni, mert valami miatt a folt jó nagy lett és nem jött ki belőle.
– Egy rongyszőnyeg nem nagy gond. Veszünk is másikat hazafelé. Ismerem a készítőjét, üzletfél, nála olcsóbb lesz. A többit persze elmondom majd. Otthon. Később.
Ahhoz azért ragaszkodom, hogy legalább egy cipőt válasszon. Az én kártyámra természetesen. Amúgy is most mindent én állok, mert tudom hogy neki mostanában szerencsétlenebbül megy az üzlet. Pasija sincs. Talán emiatt is. Biztosít róla, hogy nem ezért. Nem akar. Minek is, mikor így is megkapja ami kell neki, sőt. Néha épp elég lekoptatni őket. Tapadnának rá, ha épp azt akarná, bár így is azt teszik. De ő még nem készült fel a komoly kapcsolatra és gyerekeket is imádja és kell neki, de még nem.
Ennyiben hagyjuk.
Mikor legközelebb kettesben maradunk elmondok neki mindent, amit ő kihagyott a hétvégén, ő meg nekem azt amit én. Ismét rám tör a sírhatnék persze. Nem vagyok jó se anyának, se háziasszonynak. Újabban csak baszógépnek. Vigasztal. Magához von, átölel és simogatja nyugtatón a karomat, hajamat. Csitítgat. Mondja hogy nem az én hibám. pedig pontosan tudom hogy kié. Csöng a mobil. Joci kedvence, LilG. Felveszem.
– Szia életem. Jól vagy? Nem akartalak felébreszteni, mert otthon Timi mindent elrendezett, köszönd meg neki a nevemben is, még egyszer. Nekem tudod, hogy ezen a héten szemináriumom van Sopronban. Így egy hétig pihenhetsz vagy amit akarsz.
Mondom köszönet letudva, de azért átadom Timinek az ő részét is a többi meg ok. Ezen a héten nincs szükségem semmire, ülni is alig tudok azt is csak fél seggel.
– Bocsi, ígérem jóvá teszek mindent egy hét múlva.
Attól mentsen meg engem az isten, gondolom, de hangosan inkább elmondom neki mai shoppingunkat. Helyesel. Felhívja a figyelmem a e-mailjeimre. Párat megválaszolt a drága. Üzletieket. Helyettem. Szeretem és ezt el is mondom neki. Mennie kell. Este hív majd. Mondja, és azt is hogy ő is szeret.
Timi marad nálunk. Nagy segítség ő most a kis dolgokban is, de leginkább hangulat javításban jeleskedik. Napi rutin után ismét kettesben maradunk. Dumcsi mindenről úgy csajosan és komolyan is. Közben Petra hív. Sír. Ő, aki a legkedvesebb, legmosolygósabb és mindenben a leg közöttünk. Elmondja, hogy kidobta a férjét aki elköltözött egy cafkához. Lehet egyébként is elköltözött volna, de akkor is jól esik neki a tudat, hogy ő dobta ki. Meghívom erre a hétre, legalább közösen sírunk majd. mondja jön, sőt már nincs is messze innen. No comment. Válasz csak annyi, hogy: várunk. Mobilt leteszem, ajtó kinyit. Megérkezik. Egymás nyakába borulunk, mindketten sírunk. Megkérdezi, én miért? Elmondom neki. Akadozva de részletesen. Erre még jobban sír. Timi nem győz vigasztalni minket. Aztán taktikát vált. Elhatározza, hogy leitat minket. Kedvünk jobb nem lesz ugyan, de a sírást abba tudjuk hagyni. Petra elmondja véleményét. Szerinte hülye vagyok, hogy sírok. Nekem legalább egy csomó orgazmusom volt, ő meg már azt se tudja miért húz bugyit, olyan régóta nem volt senkivel. És akkor is elkerülte az orgazmus. Vagy egy éve volt utoljára kb.
– Ó, hát ezen aztán könnyű segíteni. – mondom neki.
Félreért. Furcsa pillantást vet rám. Ránk.
– Nem, nem vagyok se kerítő se leszbi. De ott az a motoros nyuszi. Kipróbálhatja, ahhoz nem kell pasi és tutira nem csalja meg. Bírja is ameddig kell. Spriccel is, ha akarjuk. Iramot is mi diktáljuk. Nem is beszél vissza, nem iszik, nem füvezik mégis minket képes lenne akárhányszor eljuttatni a csúcsra. Ezen aztán jót nevetnek. Ragadós a jókedv. Vagy csak sok volt a 

p

alf

ia

. Abba is hagyom. Ők még legurítanak ezt-azt. Este 9 van. Minden dolog elintézve, házi munka, üzleti is. Kislány édesdeden aluka. Férjemmel dumcsi letudva. Nappaliba csücsülünk hármasban. Szóba kerül a motoros nyuszim. Timi nevezte el így, mert talált valami hasonlót a neten. Videó. Meg is nézzük, hátha tanulunk belőle valamit. Egy csecsemőnek minden vicc új alapon. Csomó lány, nő, asszony mutatja be a használatát. Nem tudunk meg túl sokat, mert egyikben sincs olyan és annyi tartozék mint ehhez a kedvesünkhöz van. De ha már elővettük, akár be is kapcsolhatjuk. Működik. Zümmög, rezeg. Rápasszítom az egyik egyszerű feltétet, Petra előtt demonstrálandó, hogyan is kell. Elmagyarázom a síkosító tálca szerepét, amit ki is cserélek. Ki tudja nem került e abba is a vágyfokozóból. Egyikünknek sincs rá szüksége. Na meg 

k

alf

ín

alf

os

 lenne ha pasi nélkül törne ránk az éhség. De most még akkor se. Petra kér mutassam meg, hogy is kéne ráülni vagy mi. Mondom én ezt kihagyom, mert fél fenékkel nem érdemes, nekem meg másképp most nem menne. De majd Timi segít. Ő se vállalja. Elég volt neki is a jóból, mondja nevetve. Eszembe jut Joci újítása és behozom azt a kisszéket. szerintem ehhez lesz rendszeresítve, vagy majd rendelünk egy hozzá való eredetit. Úgy látszik ez a tartozék nem tartozék, vagy nem fért bele a dobozba. De jó így is. Elhelyezzük Petrát a nyeregben. Lába pont leér. Teljes talppal támaszkodhat, hiába ő a legmagasabb is hármunk közül. A haja is neki a leghosszabb. Felkontyozzuk nehogy baleset legyen, bár fene se tudja lenne-e, de biztos ami tuti. Meglepődik, csillog a szeme. Nyeregbe pattan alap feltéttel. Megrezegtetem neki egy kicsit. Elkerekednek a szemei de még csak a meglepetéstől. Vagy nem indult még be, vagy csak mi nem vesszük észre rajta. Timi azt mondja, ha ilyen régóta pókhálós nem ártana kikotorni. Fel is tartja, mutatja mire gondolt. Egyik kezében az a feltét van, amelyiken három gomb van. Az első pár cm és enyhén a közepe felé ívelő a csiklóhoz a középső nagyobb punciba illeszthető, de mivel ez ceruza vékonyságú, hát ráhúz egy 20 cm-es szilikon feltétet, a harmadikra is lehetne passzítani, de a fenék ingerléséhez elég a vékonyabb is, ami a középsőhöz hasonlóan olyan 15 cm körüli. Petra egyből jelzi, az kell neki. Kicseréljük. Elhelyezkedik. Segítünk neki és elkezdi a műsorát. Bugyi levéve, melltartó maradt. Megy vagy 10 perce már. Maxon is vagy öt perce de még nem jön neki. Segítségképpen erősebben nyomom a csiklójához az első feltétet. Dadogva, lihegve köszöni. De még így is semmi. Nem értjük, hiszen nekünk fele ennyi is sok volt. Azért nem adja fel. Folytatjuk. Timitől jött az ötlet.
– Emlékszel? – kérdi rám nézve – mit mondtam magamról?
– Szégyellem, de nem esik le.
Aztán egy pillanat alatt beugrik, csók. Ezzel egy időben Timi odahajol Petrához és érzéki csókot ad neki. Elég hosszúra sikerül. Petra viszonozza, kialakul egy csókcsata. Én közben Petrát simizem. Háta a leginkább amihez hozzáférnék, de ott most nem, mert azzal inkább ellenkező hatást érnék el. Marad a szexi hosszú combja. Azt viszont ahol csak elérem. A következő percben Petra szakítja meg a csókot, liheg, rángatózik, élvez. Készenlétben állunk Timivel, de nincs ránk szüksége, nem esik le, mint mi legelső alkalommal. Hiába na. Ő a legerősebb is. Testileg is. De egy hülye az exe! Egy ilyen főnyereményt elcserélni! Na és kire is? Egy tanulatlan csúnyácska libára. De ha neki az kell, meg is érdemli.
Akció után dumcsi. Mi lesz most? Hogyan tovább? Timit kérdezem Bencéről. Azt mondja megint, hogy bár nem rossz pasi, de nem az esete. Igen, jó vele a szex, főleg a nyelve isteni, de csak ennyi. Ja és szerinte Bence még mindig belém van zúgva. Még haza se ért szinte, máris áradozott neki rólam, facen. Persze Timinek is megköszönt illedelmesen mindent, de semmi több. Még egy szívecske se. Pedig ezek után az a minimum lenne. Akkor is ha nem szerelmes. Mindegy. Túltesszük magunkat ezen. Petrát kérdezzük. Azt mondja neki egyenlőre nem kell pasi. Hm. Neki se, Timinek se... Szeretném őket boldognak látni. Felmerül bennem hogy társkereső. Elmondom nekik. Kinevetnek. Ott olyan bénák szoktak csak lenni és csak elvétve találni valakit, ha regelt is. Sok a magányos nő, aki reménykedik. Vadászik. Pasikra. Kéne egy jó menedzser, így Petra. Timi azt mondja ismer egy jót, engem.
Eszembe is jut egy ötlet. A szokványos társkeresőkben ugyan a regelés csajoknak általában ingyenes. Ez jó is meg nem is. A nem azért, mert így sokan csak kíváncsiságból jelentkeznek meg chatelni de nem akarnak semmi komolyat hiszen van nekik komoly. Szóval sok a csaló. És ezen kívül elég vegyes is a felhozatal. Na meg regisztrációhoz max egy fotó kell. Legtöbb helyen az se baj ha retusos a kép. Ez se épp jó ha valaki önmagát akarja "eladni". Plusz a pasiknak így unalmas is. Pornóchat. Ok, de ott keres bárki komolyat?!
Pedig a srácok szívesen nézegetik azokat a csajokat akik élvezkednek. Még azokat is akik csak színészkednek. És íme ezekből az ötlet: ne legyen drága a regisztráció, de senkinek se legyen ingyenes. A pasiktól bemutatkozó videó kell, nem kép. A csajoktól is, de nekik feltétel még az is, hogy a viden látható legyen, hogy tud orgazmust produkálni. Színlelés kizárása miatt csak az az elfogadható amit itt készítünk. Mi tudjuk hitelesíteni ezt. Meglepődnek. Nem, nem fontos jelen lennünk amikor készítik. Más módon is kizárható a csalás. Agyhullám-detektor drága és nem is kell. Megteszi egy szimpla okosóra ami pulzust és szívritmust mér. Annak az adata teszi hitelessé hogy nem csak liheg a regisztrálónk.
Motoros nyuszink is van és ha ez nem segíti orgazmushoz aki jelentkezik, akkor nem ide kell regelnie, hanem egy ideg-intézetbe. Vagy szexológushoz. Onnantól minket már úgyse érint. A pénzt úgy kell kiszámolni, hogy a weblap működtetésére elégnek kell lennie. Reklámot is vállalhatnánk de az külön macera és erre sincs egyikünknek se ideje. Mindezt majdnem egy szuszra hadartam el. Elsőre lehülyéztek. Aztán csend. Ártatlan képpel hozzátettem, hogy referenciaként regisztrálhatnának ők. Én értelemszerűen kiesek, de az ő videójuknak akár most is neki láthatunk. Természetesen a vid magántulajdon. Ami készül az annál marad akié. Mindaddig ameddig el nem határozza magát. Meg utána is, mert csak azok nézhetik akik regisztrálnak és a másolás védelem is megoldható persze.
Ekkor döntöttek úgy, hogy teljesen elment az eszem. Nem mondták, de látszott rajtuk. Ezért hozzá tettem, hogy ha nem csináljuk meg, akkor is csak nyerhetnek. Legalább pár orgazmust.
Timi azt mondta, majd átgondolja, Petra meg fáradt volt, hát aludni mentünk. Saját hálómban elfértünk volna akár hárman is, de szeretünk kényelmesen elhelyezkedni. Timi a vendégszobát választotta, nekünk maradt a franciaágy Petrával. Nagy puszik, szia-szia, szép álmokat. Azonnal álomba merültem az elmúlt napok hatására.
Egyszer csak felébredtem. sötét volt még, csak pár irányfény világított, bár az csak annyira volt elég, hogy nem esek hasra egy félrehúzott fotelban vagy más nagyobb tárgyban. Emlékeztem rá, hogy Petra a hálótársam és gondoltam fáradt az utazástól, nem kéne felébresztenem. Csendben felkeltem, elmentem WC-re és ittam is egy pohár hideg gyümölcslevet. Az italból pár csepp mellément éppen a melleimre, aminek hatására picit megkeményedtek a bimbóim. Nem feszült, csak hetykén meredtek előre. Ledőltem az ágyra.
– Te se tudsz aludni? – kérdezett rám Petra.
– Bocs ha felébresztettelek.
– Áááá... nem te voltál. Egyre azon eszem magam, hogy mi a baj velem. Tudod... hogy ki kellett rúgnom a férjem. Elhagyott a szemét. Csak én áltatom magam azzal, hogy én rúgtam ki.
Felé fordultam az ágyon és felkapcsoltam az éjjeli szekrényemen levő kislámpát. A fény a hátam mögül esett rám, így Petra gondolom csak az alakomat láthatta, míg én őt rendesen. Ő is felém fordult fektében és picit közelítettünk is egymáshoz.
– Ne légy hülye kérlek. semmi baj nincs veled. Kedves vagy, fiatal és gyönyörű. Hármunk közül te vagy a legszebb. Ne hidd, hogy ezt most csak úgy mondom.
– Köszi. Tényleg szépnek tartasz? Most is ilyen kisírt szemekkel?
– Semmi baj veled, hidd csak el. Azt meg még Joci is elismerte, hogy szép a szemed?
Felém nyúlt, megérintette a bimbóm. Nem éreztem semmit, nem reagáltam le, gondoltam véletlen.
– Szeretnéd ha nem lennék szomorú? Akarsz segíteni? – kérdezte erősebben rámarkolva a mellemre.
– Bocs, szívesen segítenék és tudod, hogy szeretlek. Te vagy a legjobb barátnőm. De nekem ez nem megy. Ha nem lennék szerelmes a férjembe akkor se. Ne haragudj.
– Én is úgy gondolok rád mint a legjobb barátnőmre, tényleg. És szerelmes se vagyok, se beléd se másba most. De a bemutató miatt, amit csináltattál velem, nem tudok lenyugodni. Bár az csak egy tárgy. Ahhoz hogy érezhessem hogy élek valami élő kéne. Nem, nem valami, valaki. Olyan aki nem vet meg emiatt és szépnek is tart.
Ezt szinte egy szuszra hadarta el. Majdnem suttogva. Majdnem sírva.
Megsajnáltam.
– Nézd én tényleg szeretnék segíteni, de sose voltam semmi leszbibe benne. Nem ítélem őket el, de az nekem nem menne.
– Ok. De ha bízol bennem és tényleg segíteni akarsz... Mindjárt visszajövök.
Kiment, de szinte azonnal vissza is jött. Fekete fürdőköpeny volt rajta, olyan bokáig érő, magas nyakú, övvel átkötve a derekán. Semmi nem látszott a meztelenségéből. Vagy hogy lett volna alatta valami.
– Ha még mindig bízol bennem, akkor bekötöm a szemed és játszunk. Ígérem neked se lesz kellemetlen.
Vegyes érzelmekkel hagytam rá. Ok, de ne várj tőlem semmit.
– Nem is, csak annyit kérek lazíts és bízd magad rám.
– Azt hiszem ennyi menni fog. – mondtam én.
Levette a fürdőköpeny övét és bekötötte a szemeim. Legalább kétszer áttekerte a fejemen. Nem láttam semmit.
– Feküdj hanyatt – kérte és elhelyezkedtem kényelmesen, ellazítva magam amennyire tudtam.
Vártam az érintését, de nem jött. Az arcom előtt éreztem valamit. Gyümölcs illat. Szamóca. A számhoz is ért. Résnyire nyitottam a szám és belekerült a szamóca. Csokiba volt mártva. Érdekes volt a langymeleg olvadt csoki és a félig fagyott szamóca íze. De finom volt. Rázártam ajkaim. Éreztem a számban az ujját. Lassan kihúzta. Megvárta míg elolvadt a számban, aztán még párszor megismételte. Apró lehelet érintette arcom. A számba ismét ugyanolyan gyümi került. Mellé a nyelve is jött. Áttolta a számba a szamócát és osztoztunk rajta. Ez is roppant furcsa volt, de nem volt kellemetlen még azzal együtt sem, hogy ajkaink finoman összeértek. Forró lehelete csiklandozta nyakamba hulló hajam. Nem sokáig maradt ajka a számon. Amint elfogyott a gyümi a csók is abba maradt. Hmm. Nem gondoltam volna, de enyhe hiány érzet maradt utána. Petra nem sokat váratott, ismét csoki-íz ajkamon, szám résnyire nyitom az újabb szamócaszem élvezetére várva. Ehelyett valami hosszabb érkezett. Banáníz... ez is fincsi. Egy fél banán volt. A másik fele már csoki nélkül Petra szájából. Fogaival tartotta nem engedte el. Elkezdtem magamba kotorni nyelvemmel. Komolyan megharcoltam érte. De hagytam neki is egy kis darabot, amit hálából én toltam vissza a szájába. Elsőre nem fogadta el. Hm. Csak azért is a tied lesz a köszönet-banándarab. Újra visszatoltam neki és ekkor boldogan konstatáltam, hogy elfogadja. Ajkamon maradt a szája míg megrágta és lenyelte. Közben finoman, lágyan simogattuk egymást szánkkal. Igen, ekkor már teljesen kiment a fejemből hogy partnerem is lányból van, ezért viszonoztam. Nem, ez így mégse igaz. Egyik felem tudta hogy ki ő. Inkább csak kezdtem élvezni a szitut és már nem idegenkedtem tőle. Talán. Aztán még egy banán. 

F

alf

el

alf

kí

alf

ná

alf

lás

, áttolás nyelvcsata és megvan. Ezt is elosztottam vele, mosolyogtam magamban. Hiszen az volt a célom, hogy ne legyen szomorú. A banán csokival meg tutira fincsi és megemeli a boldogsághormonjait.
Rövid szünet. Apró simi a combomon. Összerándultam. Hagyjam? Talán mégse kéne ilyen messzire engednem. Rajtam csak egy rövid leheletvékony hálóing és más semmi.
Valami közelített a számhoz. Újabb banán. De erről lemaradt a csoki. Hoppá, hiába harapom és keményebb is. Nagyobb is. Nem fél banán az már tuti. De akkor mi? Kezem automatikusan indul a kötés felé. Lefogja kezeim:
– Lazíts, lécci. – suttogja.
Közben már a combom belső felét simogatja. Érdekes. Nem kellemetlen. Egyáltalán nem. Sőt. Alul elkezdek bizseregni. Nem érzékeny és nem fáj a puncim. Pedig nemrég még egész biztosan úgy volt. Inkább mintha érintésre vágyna. Nem, ez nem én vagyok. Én nem vagyok leszbi! De az érzés marad. Megnyugszom mert a számban levő dolog, alakra, ízre teljesen olyan mint egy fasz. Hm. Hogyan? Nincs bent a lakásban férfi. Vagy mégis? Megijedek. Kit engedett be Petra közben? Kezemmel odakapok de csak Petra csípőjét érintem. Hoppá. Neki ilyenje eddig nem volt. Hogyan növesztett mégis? Nem érek rá gondolkodni, mert finoman mozogni kezd a számban a dákó. Petra is nagyokat nyög. Kezd izgatni a dolog. Hogyan csinálja? Izgatni kezd testileg is. A megszokott mozdulatokra reagál a testem. Nedvesedek. Már semmim se fáj. Kívánom a folytatást. Azt nem a számban akarom. A puncimban kell éreznem. Petra liheg. Aprókat sikkant. Picit durvább most a számban. De nem fáj. Az anyag kemény, mégis oly hajlékony. Akkor mégse kemény. Lemegy a torkomig, de nem sérti fel. Egyszerre kemény és puha. Nagyon kellemes. Valami spriccel is. Lenyelem. Ízre mint a vanília puding. Állagra is. Megvonja tőlem pár sikkantása után. Tudom, hogy neki jó volt, bármit is tett. A hogyan most nem is érdekelt. Egyre inkább elhatalmasodott testemen az érzés, hogy magamban akarom érezni azt. Bármi is az. Enyhén riszálni kezdtem a csípőm fektemben. Csak veszi a lapot. Simi a combomon. Nyugtatni akart. Nem tudok nyugton maradni. Már majdnem hullámzik a testem. Akarom azt. Most! Hirtelen égető érzés a hasamon. Kemény valami landol a köldökömön és egyből fagyosba vált az érzékelésem. Kimerevedek a hidegtől de rögtön utána langymeleg cseppek hullnak mellé. Narancs illatát érzem. Kitalálom: jégkockát dobott rám majd narancsot facsart mellé. Már érzem is ahogy a félbevágott naranccsal szétkeni rajtam a maradék jeget, közbe meg-megnyomva a fél narancsot is. Valami forró, nedves de sokkal puhább követi a folyadék útját ami lefolyt a puncimra is. Forró a lehelete is, ami megolvasztja a maradék jeget és érzékeimet is. Újra rám tör a vágy. De most hirtelen, vadul, elemi erővel. Nem akarok mégis muszáj. Nyöszörgök, sikoltok párat. Így vegyesen. Közben nyelve eléri pinusom. Bejárja fentről le és vissza. Nem mondom, nem olyan virtuóz mint Bence volt. Nyálasabb, gyengédebb, kisebb. Nagyon élvezem mert a csiklóm is többször kezelésbe veszi. Olyankor aprókat sikkantok. Nedves vagyok. Jöhetne már belém az a drága valami. Nagyon kell már. Csípőm ismét táncba kezd. Körözök, emelgetem, hiába. Abbamarad a nyelvjáték is. Fejem felett érzek valamit. Számba ananászlé csurog. Rögtön utána pézsmaillat és nedves nagyajkak az ajkamon. Hozzám dörgölődzik. Lágyan, kérdőn, vajon zavarhat e? Alul nekem az a sürgető érzés. Ha elfogadom őt, talán megkegyelmez és viszonozza. De milyen fura. Nem húst érzek a gyümölcs íze mellett. És nem is nyílik szét teljesen a punci a szám alatt. Nem tudnék neki benyalni ha akarnék se. Azt se tudom akarnék e. Talán igen. Most megtenném. De valami útban van, hát azt nyalogatom. Mögötte érzem Petrát. És valahogy mégis átjön az ő íze is. Ananász, narancs, banáníz vegyesen Petrával keverve. Nem undorodom, pedig arra számítottam. Mégsem. Hát nyalom amennyire tudom, amennyire engedi. Liheg, picit síkit is, de nem hagyja sokáig. 1-2 perc csupán. Ennyi tuti nem lehetett elég neki. Megfogja oldalról a kezem és a csípőjére vonja. Aha, mellém került hát. Csípőjéről lesiklok a dombja irányába, kíváncsi vagyok mi volt az az anyag rajta. Meglepődök. Petrának fasza nőtt? Épp olyan érzés amit markolok. Végigfuttatom rajta a kezem. Alul zacsi, felül fityma. Meghúzogatom. Működik. Petra kuncog. Megint látni akarok. Lefogja kezeim. Megint.
– Még ne, kérlek. Nem végeztünk. – suttogja.
Érzem, hogy combjaim közé helyezkedik. Kezével simogat. Simit kap combom belső és külső fele is. Hasim és pinám se marad ki. Végül csiklómasszázs és ezzel egyidőben valami belém nyomakodik. Felemelem a lábaim hogy mélyebbre hatolhasson. Feszít tágít lassan eléri a méhszájam is. Picit fáj, de már bennem van az egész. Érzem a zacsit amint a seggemhez ér. Ki-be mozog bennem. Petra kezeit érzem combomon ahogy megtámasztja a lábam. Te jó ég! Az egyik legjobb barátnőm basz engem szét. Mindketten lihegünk, nyögünk lökünk és körözünk a csípőnkkel. Lassan kezdte, de gyorsít folyamatosan. És az az ütem! Mindig épp akkor vált mikor érzem, hogy jobb lenne gyorsabban. Na persze. Hiszen ő is nőből van. Ugyanaz jó neki is mint nekem. De honnan tudja, hogy nekem mikor milyen ritmus a jobb? Abbahagyja.
– Ne, még ne. – kérem én.
Nem válaszol. Kijön belőlem és csiklómat ingerli. Majdnem elmegyek. Vonaglok már nagyon. Lábaim leereszti, combom a combjára kerül. Lassan újra kitölt picit. Csak a makkot dugja be aztán ki. Játszik velem ahogy ígérte is. Nem baszás, nem szeretkezés, csak játék. Így ez nem is lehet se szerelem, se megcsalás. Ugye?! Azért jó lenne ha engedne kielégülni már. Az is a játék része. Ugye?
Begyorsít. De kényelmetlen lehet neki a póz. Vagy csak fáradt már. Megint kicuppan belőlem. Mozog mellettem az ágy. Magára húz, beilleszti és rám hagyja a többit. Azt hiszem neki már elég volt. Remélem jó is. Nah, akkor most én jövök. Megszokásból partnerem mellkasára teszem a kezem. Upsz. Rámarkoltam a melleire. Mindkettőre. Hangos nyögés a válasz. Ezek szerint tetszik neki. Vagy minimum nem fáj. Hát persze hogy tetszik! Na várj csak, most visszakapod. Úgy felizgatlak, hogy csak na. Mint te az előbb engem. Riszálom a csípőm és tolatok előre-hátra. Csúszik bennem a dákó ki-be. Fantasztikus! Majdnem mintha egy igazi, de gondolom ez Petrára van csatolva. Mindegy. Egyik kezemmel a cickóit gyúrom néha rácsippentve a bimbóira is, másik kezem lejjebb vándorol ahol a csiklóját sejtem. Meg is van, de mintha rabságban lenne. Nem számít, dörzsölöm úgy ahogy magamnak is szeretem. Aztán mellmasszázst hagyom. Megkeresem számmal a száját. Ha már játék próbáljuk ezt is ki. Gyümölcs nélkül. Petra ízt akarok érezni. Kinyalom szájából az összes gyümölcs ízét. Marad mögötte Petra íze. Nem zavar inkább élvezem. Nagyon nem pasis. Ízre se és állagra se. Puhább, lágyabb... De nem rossz. Mire megszabadítom a száját a gyümik ízétől érzem hogy beremeg alattam. Elég volt neki. Nekem is. Leveszem a szememről a kötést és a szemébe nézek. Bágyadtan mosolyog. Persze, hiszen neki jutott a játék keményebb része. De ami bennem maradt, az a kemény... Vissza kell adnom neki. Előbb meg akarom nézni mi is volt gyönyöröm forrása. Mozdulok. El tőle. Nem megy mert az ő csípője együtt mozdul szinte velem.
– Megint fel akarsz izgatni? – érdeklődik nevetve.
– Dehogy. – mondom zavartan, – csak meg akartam nézni mi ez.
– Akkor valamelyikünknek ki kell engednie magából. És te vagy felül. – kuncog tovább.
Teljes a zavarom.
– Hogyan?
– Csak szállj le.
Lassan kiengedem magamból ő fekve marad. Azt hittem a lepedőn landol, de nem. Kimered Petrából. Tényleg mintha odanőtt volna. Bugyi rejti el előlem a dildó másik felét. Ekkor magához nyúl és kicuppantja magából azt a részt is. Közbe megnyom rajta valamit és beteríti arcomat, melleimet a geci. Rettenetesen meglepődhetek, mert szólni se tudok.
– Nyald le nyugodtan ha nem félsz, hogy elhízol a vaníliapudingtól. – vihog most már folyamatosan. – Addig ha nem bánod én letusolok és kitakarítom kedvesünket is. Szeretnék még sok szép ilyen élményt vele.
Kimentem vele a fürdőbe. nagyon kíváncsi voltam mi is volt bennem ami annyira élethűen tudta utánozni a valódi pasiszervet. És tényleg élethű volt. És nagy. Volt vagy 25 cm. Hogy a csudába fért ez belém? Élethű. Színre is és a fityma szimuláció rajta, meg a zacsi is alatta. A zacsi alól kilátszott egy másik, kisebb, de formára is különböző olyan 120 fokos szögbe dőlve a másikhoz. Az rövidebb volt a két végén vékonyabb, csak a közepe vastagabb. Az összesen ha 15 cm lehetett. Ahogy Petra szedte szét, látszott mennyire hajlékony egymáshoz viszonyítva is a két ága, meg önmagukban is. Elképzeltem, hogy ha az egyik fele bennem van és a másikat valahogy mozgatom, akkor ami bennem van átveszi a mozgást. Wow! Le kell cserélnem régi vibrimet is.
Már csak Timit kéne felvidítanunk. Tisztálkodunk, közben hülyülünk. Lefröcsköljük egymást, nevetünk. Istenien érzem magam. Ilyennek ismertem meg Petrát és ilyennek szeretem. Ha én ezt majd Jocinak elmesélem! Mert egészen biztosan elmondom. Négyszemközt természetesen. Kihagyva belőle amiket éreztem. Azt úgyis kitalálja. Ha meg nem, az se baj. Videó nincs, úgy hogy csak a képzeletére hagyatkozhat majd. Rá is kérdezek Petrára:
– Ugye nem csináltál videt?
– Hülye vagy? Minek? Ez kettőnk között marad remélem.
– Öhm... Épp azon gondolkodtam, hogy adom elő Jocinak.
– Te el akarod neki mesélni?
– Háát... Mi mindent elmondunk egymásnak. Ő még demonstrálta is amikor Timivel volt. – mondom pirulva. Látva elképedését, eszembe jut, hogy ő erről mit sem tud. Hm. Elmondjam neki? Elmondhatom? Nem hiszem, hogy férjem zavarná. A pasik nem olyanok. De nem tudom Timi mennyire venné indiszkréciónak. Jobb lett volna ha meg se szólalok. De már késő. Elmondom röviden tényszerűen, részletek nélküli verziót. Azt is, hogy az én hibám.
– Szerintem nem. Nekem eszembe se jutott volna rámozdulni a pasidra. Mint férjedre meg főleg nem.
– Nem jön be neked Joci?
– Nem erről van szó.
– Értem.
– Tényleg helyes pasika, de a barátnőm pasija számomra tabu.
– Akkor már inkább a barátnőd? – csúszik ki a számon viccből, de már meg is bánom. – Rossz vicc volt. Bocsi.
– Értelek én. De nem. Veled sem terveztem semmit. De nagyon hálás vagyok. Visszaadtál most sok mindent ami összetört bennem.
– Ebben maradjunk, ok. Én is gazdagabb lettem egy élménnyel és már nem fog zavarni ha egy másik nő ér hozzám véletlen. Szóval. Kölcsönösen segítettünk egymásnak. Nem tartozol semmivel. De akkor is csak játéknak fogtam fel. Ok? Maradunk barinők. Jó?
– Persze hogy... De... Eddig zavart egy másik nő érintése?
– Igen. Olyan természet ellenesnek tűnt. És a férfias illat még mindig sokkal vonzóbb. – nevettem.
– Akkor honnan jött mégis az az ötlet nemrég? Tudod, azzal a társkeresővel amiben a csajoknak intim videót kell készíteni a regeléshez.
Ezt már Timi kérdezte, aki időközben bejött. Észre se vettük addig.
– Öhm... Bocsika, hogy felébresztettünk. Amúgy azt csak szakmai alapon gondoltam át. Le is vezettem. A részletek kidolgozása általában nem az én feladatom. Erre vannak a szakértőim. Bele se gondoltam a részletekbe jobban. – mentegetőztem.
– Akkor nekem is köszönetet kell mondanom azért a pusziért.
– Neeem... Veled más volt. Tényleg. – szabadkoztam.
– Hm. Mégis miért?
Nah, ebből már sehogy se jövök ki jól. Gondoltam.
– Nem tudom. – feleltem őszintén. – Ti a barátnőim vagytok. Értetek sok mindent megtennék amit senki másnak nem. Erre való a barátság. Nem?
– De, csak...
– Szóval amikor neked adtam azt a puszt az segítségképpen volt. Azt mondtad másképp nem megy. Petrának meg... – elhallgattam. Ezt nem kellett volna kikotyognom. De annyira friss volt az élmény!
– Jah, kérdezni is akartam, hogy baj lenne e ha elmondom azt a kis affért Joci és közted?
– Felőlem! Akár a videt is megnézheti ha megvan még. De hogy értetted, hogy Petrával meg?
Meglepődtem. Megtartottam a videt, de eszembe se volt megmutatni senkinek. Én se néztem meg többet, annyira fájdalmas volt. Szóval ezt inkább nem reagálom le. A másikkal kapcsolatban meg Petrára néztem.
– Engem nem zavar ha téged se Titti.
És elmondta az ő verzióját mi szerint én segítettem neki kikerülni a lelki válságból pár puszival és miegymással. Ahogy ő előadta tényleg nagyon ártatlannak tűnt a dolog. Nem hagyott ki semmit igazából, de részletekbe se ment sehol. Röviden tényszerűen. Bravó! Még a szerkentyűt is megmutatta Timinek, mert még úgyse rakta el. Timi nem látszott meglepettnek. Azt mondta látott már ilyet. De valamiért nagyon szomorú lett hirtelen. Nem tudtuk miért.
– Aludhatok most veletek? – kérdezte Timi félelemmel a hangjában.
– Persze.
Mondtam miután Petra is bólintott. Timi bevackolta magát közénk, mint egy kisgyerek és immár hárman aludtunk reggelig.