Új házba költözött a barátnőm

 

Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi városban... Na jó. Azért nem volt nagyon messzi. De városnak azért város volt, még ha kicsi is.

Új házba költözött a barátnőm családja. Enci engem kért meg, hogy hétvégén segítsek neki elpakolni a szobájában. Szombaton átvittem neki a házit és együtt meg is csináltuk, aztán vasárnapra megérkeztek a régi házból a cuccai, így nekiálltunk a dolognak. Mostani házuk szabályos kis palota volt, 3 szinttel, 6-7 hálószobával 3 fürdőszobával. Hatalmas nappali és konyha a középső szinten és 3 autónak is hely a szuterénben. Igaz, ugyan, hogy csak 2 volt eredetileg garázsnak használva meg az is, hogy nekik nem is volt egynél több autójuk, így ez nem is volt gond. Az ő hálója az emeleten volt, ahol csakúgy mint az összes többiben 2 hatalmas beépített szekrény is volt. Oda hordták fel vasárnap reggel 9 körül a szállítós srácok az ágyát és íróasztalát meg 2-3 széket és rengeteg dobozt. Szülei azt mondták, hogy ha még valamire szükségük lesz majd, azt később megveszik.

A kipakolás rendben folyt. Mindennek találtunk helyet, közben ment a traccsparti és a viccelődés is. Ebédre is náluk maradtam, aztán folytattuk. Mikor úgy éreztük minden a helyén van el is fáradtunk kissé. Azért annyira nem, hogy valamelyikünk fel ne vetette volna a játék ötletét. Elég hiányos cuccok miatt és azért is mert most meg azt se tudtuk mi hova került hirtelenjében, a bújócska mellett döntöttünk.

- Legalább megszokod a lakás elrendezését és nem tévedsz majd el később. - vicceltem vele a ház méreteire célozva.

-Ha te már jobban kiismered magad itt, akkor bújj elsőnek te. - gúnyolódott ő.

Ő kezdte a hunyást. Szerintem azt remélte, hogy nagyon gyorsan megtalál, mert tényleg nem is lett volna nagyon hova elbújni. Én meg abból kiindulva amit apu mondott egyszer, hogy az emberek általában azt veszik észre utolsónak ami a szemük előtt van, hát bebújtam az egyik beépített szekrénybe. Persze előbb óvatosan kinyitottam, majd jól hallhatóan becsuktam a szobája ajtaját. A szekrényt úgy alakították ki a szobából. Szabályos falak határolták, nem olyan mint amit a panelekben szoktak alkalmazni, furnérból, meg gipszkarton lapokból. A belső tér kialakítása is érdekes volt, mert 2 sorban akaszthattuk fel a ruhákat és az első sor akasztóit jobbra-balra el lehetett csúsztatni. Persze ő most csak az első sort használta, 16 évesen olyan sok rucija nem volt még. Így bőven maradt hely az elbújáshoz nekem is. Hallottam ahogy Enci végez a számolással. Nem volt nehéz dolga, csak 20-ig kellett neki. Fel is hangzott az: „aki bújt, aki nem... “ Szöveg. Motoszkálást hallottam és persze először nem a szobában nézett körül. A szekrényajtót eredetileg résnyire nyitva hagytam, de mikor kiment teljesen becsuktam, ne vegyen már észre olyan könnyen. A sötétben unalmamban végig simítottam a falon. Egy helyen mintha megakadt volna az ujjam. Féltem a pókhálóktól, bár előtte kitakarítottunk, de hátha nem mindent sikerült. Fogtam az egyik rucit és azzal is megismételtem a simit. Éppen olyan blúz akadt a kezembe, amin gombok is voltak. Egyik gomb beakadt valamibe. Rángatni nem mertem, féltem, hogy elszakad. De továbbra se mozdult a ruci. Mérgemben rávágtam egyet ököllel, erre a gomb leszakadt és a kezemben maradt a többi. Hoppá. Hogy fogom ezt most neki kimagyarázni?! Na, mindegy. Blúzt vissza a vállfára és majd kiszedem a gombot. Ha bírom. Rövid tapogatózás és megvan a gomb. De csak a helye. Itt volt. Vagy mégse? Tovább tapogatózva kezem ürességbe nyúlt. Ahol előbb még fal volt, most semmi. Ijedten tártam ki a szekrény ajtaját hogy lássam mi történt. Mondanom se kell, Enci egyből lecsapott rám.

- Megvagy!

- Gyere csak Enci. - kértem - Szerinted mi van itt?

Odajött és látszott, hogy ő se érti.

- Te kibontottad a falat? Ez az előbb még nem volt itt!
- Úgy nézek én ki, mint egy kőműves? - kérdeztem sértődötten.
- Neem, de ez az előbb még amikor takarítottunk tényleg nem volt itt. Mit csináltál?

Bevallottam neki a gomb esetét. Meglepődött rajta és ő is kitapogatta a helyet ahova a gomb beesett. Megint csak egy lyuk volt ott. Gomb sehol, de a nyílás nem zárult be.

- Azt hiszem egy elvarázsolt kastélyt vettünk. - nevetett ő zavartan. - Gyere menjünk be.
- Én abba a sötétbe? Ugyan nem!
- Várj megkeresem az elemlámpát.

Visszajött, kezében lámpával és valami pókhálós helyet világított meg.

- Azt hiszem takaríthatunk tovább. Hozd a partvist lécci.

Én hoztam, de ő addigra ugyanazzal a blúzzal már előrébb járt. A partvissal persze gyorsabban jutottunk előrébb, de a por miatt sokszor meg-megálltunk. Meg azért is, mert volt ahol csak négykézláb fértünk el. A második ilyen akadály után visszafordultunk. A visszatalálással nem volt nehéz dolgunk, mert az volt az egyetlen ahonnan fény szűrődött be a „lyukba“.

Izgatottan tárgyaltuk ki, hogy most akkor mit is találtunk?! Arra jutottunk, hogy ez egy fal a falban építmény, ahonnan kukkolni szoktak másik szobákba. Az építők annak idején a külső faltól kb fél méterre, húztak még egy falat és mi most teljesen véletlenül ráakadtunk erre a bejáratra. Azt nem tudtuk ez az egyetlen e de sejtettük, hogy kell lennie még párnak.

- Szólok majd anyuéknak és ők majd megtalálják a többit.
- Hülye vagy? Így legalább tudni fogod mit gondolnak amikor pl rossz jegyet kapsz. És ha csak te tudsz róla, akkor téged nem leshet meg más. Képzeld, ha jönnek az uncsitesódék és megtudják...
- Aha. Igaz. És tényleg néha jó lenne tudni mit gondolnak, de te láttál bárhol is olyan kukkolót vagy mit?
- Hát igaz, hogy nem, de gondolj bele, mennyi ideje nem használták és a por miatt nem vettük észre. Meg kéne keresni egyet és lehet több is van.
- Egyszerre csak egyet, jó?
- Ok.

Enci kezében elemlámpa, enyémben egy kis vödör víz és felmosórongy és indult a „barlangászat“. Közben felfedeztük, hogy ha bent vagyunk a „bejárat“ mellett van egy kis kallantyú, amit ha meghúzunk lefelé akkor a gomb leesik és az „ajtó“ becsukódik. Ha azt felső helyzetbe állítjuk akkor újra kinyílik pár percre. A szekrényből csak úgy lehetett ismét bejutni, ha egy apró tárgyat bedobunk. Hamarosan megfejtettük a kukkolósdi titkát is. Úgy nekem szemmagasságban találtam egy poros üreget. Letisztítva egy szemüveglencse nagyságú lyuk lett belőle. Az üreg nem volt mély. Kitisztítottam amennyire tudtam és bekukucskáltam. Csalódott lettem, mert semmi sem látszott.

- Engedj engem is oda. - szólt barátnőm. Neki ágaskodnia kellett egy picit és térdével valamit megnyomhatott, mert halk sziszegő hang után felkiáltott:
- Látom a fürdőszobámban a fogkefémet!

Én is beleshettem és tényleg. Próbáltam a lábammal én is nyomkodni a falat és hol eltűnt teljesen a látvány, hol meg annyira kitágult, hogy az egész fürdőszobát be lehetett látni. Gyors átszaladtunk a fürdőbe és keresni kezdtük, hol lehet a lyuk másik fele. Nem volt lyuk. Átvizsgáltuk szemmagasságban a falat, ahol a másik oldalon a lyukat sejtettük. Egy helyen a díszes csempe mintázata mintha tükröződött volna, de ha nem tudtuk volna mit keresünk, biztosan nem tűnt volna fel semmi.

Mire idáig jutottunk vacsora idő lett és nekem haza kellett mennem. Kövi héten csütörtökön Enci félrevont és halkan suttogva elmondta, hogy sikerült az „alagút“ végéig eljutnia és megfejtette minden titkát.
- Anyudéknak elmondtad?
- Még nem. Neked akartam előbb megmutatni. Átjössz hétvégén?
- Majd megkérdezem anyuékat, de tuti elengednek.

Szüleink ismerték egymást és jó véleménnyel is voltak egymásról. Ritkán vendégeskedtek ugyan nálunk és viszont, de a mi barátságunk útjába nem gördített akadályt egyik fél sem. Reméltük ez így is marad, mert nagyon szerettünk együtt tanulni, lógni. Izgatottan vártam a hétvégét.

Szombaton délután Enci megmutatta a művét. A rejtett folyosó tényleg körbevette a házat. Ahogy észrevettük, minden helyiségbe volt, beépített kukkoló. Most ugyan nem volt otthon senki, de a szobák, fürdőszobák, konyha és még a nappali is megleshető volt. Mélységes csend vett körül minket.

- Figyi Enci! Ki is próbáltad már élőben? Úgy értem sikerült kihallgatnod valamit valakitől már?
- Nem. Pont hallani nem lehet semmit. Így meg nincs értelme az egésznek azt hiszem. Meg is mutatom majd anyuéknak, hogy tudjanak róla, de előbb neked akartam, mert veled fedeztük fel.

Kiküldtem a szobájába és magamra zártam a folyosót. Sikítottam ahogy a torkomon kifért. Aztán vártam egy percet. Nem jött. Pedig ha hallja tuti megijed és megnézi mi történt velem. Kimentem hozzá.
- Nem hallottál semmit?
- Mit kellett volna hallanom?
- Sikítottam te bolond.
- Ott aztán sikongathatsz, idebenn nem hallani semmit se.
- Hát ez akkor tényleg gáz. Nem baj, ha még egyszer körbeszaladok benne? Csak mert eddig sose láttam ilyet és ezt most annyira élvezem. Annyira kémnek érzem magam tőle.
- Menj csak. Nekem most nincs kedvem. Itt a lámpa, hogy el ne tévedj közben. - mosolyogott rám. 

Elindultam. Minden helyiségnél megkerestem a nyitót és ki is próbáltam. Mind működött. És mind a beépített szekrényekbe nyílott. A szekrényeket belülről ugyan nem lehetett kinyitni, ha kívülről bezárták, de hallani lehetett azért zajokat, ha a rejtekajtó nyitva volt. A konyhában hallottam, ahogy a teavíz forrni kezd. Elindultam felfelé Encihez, hogy szóljak neki. De úgy látszik másutt is nyitva felejtettem valamit, mert egy másik helyről is zajt hallottam. Gyengén, halkan, de mintha valaki nyögne. Hm. Enci szobájától párral arrébb volt. Vajon ki lehet? Barátnőm azt mondta senki sincs itthon! A hangok irányába indultam és Enci szobája melletti helynél álltam meg. Füleltem. A zaj erősebb volt, de most csak lihegés. Megkerestem azt a kis kallantyút és belestem. Először csak a szoba sarka jött be a látképbe, de emlékeztem, hogy lehet irányítani az „optikát“ és megállapodtam az ágynál. Barátnőm nálam egy évvel fiatalabb öccse hanyatt feküdt rajta, egyik kezében valami újságfélét tartott másik kezével ütemesen húzogatta farkincáját. Annyira azért nem volt farkinca, mert volt vagy 15-16 cm is. Élőben ilyen műsort még sose láttam és kicsit izgatott is a látvány, meg a tudat is, hogy olyan dolog szemtanúja lehetek, amit egyébként sose láthatnék. Eddig eszembe se jutott ÚGY gondolni Gáborra, hiszen nálam alacsonyabb és fiatalabb is volt. Igaz, hogy egyiknél se volt nagy különbség. Pár cm és max egy év. Vagy még kevesebb. Farka így is impozáns látvány volt akkor nekem azokkal a szép göndör szőke szőrszálakkal, liluló hegyes makkal. Érdekes módon a hangja is hallható. Hm. Mmmm... Én is simiztem magam miközben néztem. Nem akartam és szégyelltem is, de annyira elkapott valami akkor. Ma se tudom miért tettem, de szinte egyszerre élveztünk el Gabival. Én persze ajkamba harapva, nehogy a sóhajom vagy más hang eláruljon. Annyira ciki lett volna, ha észrevesz. Ő persze nem tudott rólam, bár annyira elmerült az élvezetében, hogy lehet akkor se vett volna észre ha mellette vagyok. Dehogynem! Súgta bennem egy kisördög akkor. Próbáld csak meg! Jajj, ilyen gondolatok eddig sose voltak bennem. Összezavarodva mentem vissza barátnőmhöz és utána gyors kisurrantam a wc-re. Rendbe tettem magam, amennyire tudtam. Nem szóltam neki Gabiról, csak a konyháról. Mondtam, hallottam a teavizet forrni.
- Azt meg hogy? Bár tényleg tettem fel. - ezzel leszaladt a konyhába.

Mikor visszajött elmondtam neki, hogy ha a rejtekajtó nyitva akkor hallani is lehet nagyjából ami az adott helyiségben éppen történik. Mint pl a konyhában a teavíz. Ezen elgondolkodott.
- Akkor lehet egyenlőre mégse szólok anyuéknak róla. Majd kipróbálom. Talán utána. De gyere. Lemegyünk a nappaliba, látnod kell milyen frankó tv-t vett apu tegnap!

Megmutogatott és elmagyarázott mindent amit a tv-ről tudott. Végül elhelyezkedtünk egymás mellett a kanapén és néztük a hatalmas tv-t. Épp valami romantikus, csókolózós-picsogós film ment benne.

- Sziasztok. - köszönt ránk Gabi. - Mit néztek?
- Szia Gabi. Te hogyhogy itthon? Azt hittem meccsen vagy.
- Voltam, de csak edzés volt ma. És az edzőbának tuti randija volt, mert elég gyorsan elhúzott.
- Gyere nézd te is, jó film. - ütögettem meg magam mellett a kanapét.
- Kösz, kihagyom. Amit a lányok néznek az engem nem hiszem, hogy érdekel.
- Te csak ne legyél ebben olyan biztos. - nyújtottam rá a nyelvemet. Mire ő nekem esett és megcsikizett. Máskor is csinált már ilyet, de akkor rendszerint egy „hagyjál már“ vagy ilyennel elintéztem, ám most az érintése mintha elektromos lett volna. Attól féltem mindjárt szikra robban és meggyulladunk, vagy minimum a tv robban fel. Persze semmi ilyesmi nem történt. De ahogy próbáltam kitérni a csiklandozása elől felálltam, ő átkarolt és melleimet markolva hanyatt esett a kanapéra. Egy pillanatra meghökkent és a következőben el is engedte volna a cickóim, ha én „ijedtemben“ nem zárom a kezeimmel a karját az oldalamhoz. Így persze esélye se volt elengedni én meg még egy picit fészkelődtem is az ölében, mert ugye szabadulni akarok ám... Ennek meg is lett a hatása. Pillanatok alatt éreztem a fenekemmel a keménységét. Hűha! Nemrég verte csak ki! Ez aztán nem semmi! Ekkor döntöttem el magamban, hogy ki kell próbálnom őt. Azt még akkor nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy mit is akartam kipróbálni. Vagy csak magamnak se mertem bevallani. Valami olyasmi érzés ez, mint amikor tudja valaki, hogy szerelmes, de nem hiszi el és magyarázza magának is, hogy ez ugyan nem lehet az! Én ugyan szerelmet nem, de iszonyúan erős vágyat éreztem. Csak hát a legjobb barátnőm öccse és fiatalabb is mint én... Enci is felfigyelhetett valamire, mert szigorúan rászólt Gáborra, hogy hagyja abba és menjen már a picsába! Lehet Gabi is megérzett valamit, vagy csak megigézte az érzés amit melleim és fenekem érintése okozott. Nem tudom. De eléggé kelletlenül kelt fel, amint engedték karom bilincsei.

- Nem érdekel a film mégis? - kacsintottam rá, ismét megütögetve a helyet mellettem. Enci a szemeit forgatta. Gabi rövid hezitálás után leült mellém.
- Végül is úgy sincs semmi dolgom most. - mormogta miközben tréfából - vagy komolyan - jobb kézzel átkarolta a vállam és közelebb húzott magához. Pár percig szótlanul néztük a filmet. Enci közben furcsa pillantásokat vetett ránk aztán kiment, mondván neki mosnia kell, meg uncsi lett a film is.

Gabi tenyere izzadt a vállamon. Mozdítani sem merte. Lehelete birizgálta a nyakamon levő pihéket, ami borzongásra késztetett. Közben a filmben is csókot-csókra halmoztak hőseink. Nem volt nagyon látványos, mert közben semmi simi, vagy más ilyesmi, csak filmcsókok voltak. De bimbóimnak ez és az átéltek éppen elég indokot adtak arra, hogy peckesen kidudorodjanak, majdnem átszúrva a piros, vékony, pamutpólómat. Ez idő tájra már hozzábújtam. Bal kezem kettőnk közé, az ő combjához szorult, jobb kezem - teljesen véletlenül  - ráejtettem rövid nacija elejére. Úgy tettem mintha remegne, persze csak simogatni akartam, de ő félreértette.
- Fázol? - kérdezte Gabi.
- Nem. - leheltem halkan. - Neked viszont izzad a tenyered.
- Bocs. - szólt és kezdte elhúzni a vállamról.
- Nem gond, szeretem a nedveset. - kacsintottam rá, majd nyomatékképpen kezét megfogtam és odahúztam combom tövéhez. Éreznie kellett mennyire be vagyok indulva, de ettől csak zavarba jött. Ekkor, mintha összebeszéltek volna, szinte egyszerre érkeztek szülei és Enci is a nappaliba. Szétrebbentünk, majd sietősre vettem a dolgot, mondtam, hogy eszembe jutott mennyi mindent el kell még intéznem és rövid búcsú után hazamentem. Otthon legalább 3x volt orgazmusom, miközben Gáborra gondoltam. Felidéztem ahogy masztizik és ahogy hozzábújtam milyen kellemes volt az illata, az érintése és milyen kemény volt a farka, mikor otthagytam még akkor is.

Pár nap múlva láttuk egymást újra a suliból hazafelé sétálva. Encinek sürgős vásárolni valója volt, de nem volt kedvem vele tartani, így egyedül andalogtam hazafelé. Annyira elmerültem gondolataimban, amiknek java részét Gabi töltötte ki, hogy szinte meg se lepődtem, amikor észrevettem, hogy mellettem jön. Valahogy úgy éreztem, mintha nem lenne valóságos. Mintha csak kilépett volna az ábrándjaim közül és ugye ilyenre az ember lánya nem kell reagáljon, mert esetleg bolondnak nézik mások. Csak amikor kezével ellegyezett szemem előtt, akkor eszméltem, hogy esetleg nem álom.

- Föld hívja Erikát! - mondta mosolyogva.
- Szia. Ne haragudj nem vettelek észre.
- Annyira összementem a mosásban? - erre mindketten nevettünk.
Hirtelen megint megszállt a kisördög és finoman végig simítottam nadrágja elején mielőtt megakadályozhatta volna, majd folytattam a sétát és mondtam:

- Háát... eléggé összementél. - és nyomaték kedvéért kacsintottam is rá mosolyogva. Zavarba jött persze. De ettől olyan aranyosan kisfiús vonásokat öltött az arca. Olyan ártatlant. Nagyon ari lett tőle. Nem mintha amúgy ne lett volna az. Érdekes, hogy egy hete ezt észre se vettem.

Egy pillanatra ledermedt előző mozdulatom közben, de gyorsan feltalálta magát és utolért.
- Tudod a múltkor... - kezdte, de elakadt.
- Igen?
- Semmi.
- Mondd csak ha már belekezdtél.
- Csak azt akartam mondani, hogy annyira szép voltál. - na bumm. Nem ezt akartam hallani.
- Köszi. Akkor most már nem vagyok az? - nevettem rá és párszor körbe forogtam menet közben mellette.
- De. Most is nagyon szép vagy. - na ezzel nem jutunk előrébb, gondoltam. Nem bókokra vágytam, őt akartam érezni, megint. Legalább úgy, mint a tv-zés közben. Vagy ha lehet, jobban.
- Emlékszel a filmre?
- Milyen filmre?
- Amit a múltkor együtt néztünk.
- Ja arra? Aha. - mondta minden meggyőződés nélkül.
- Tetszett az a nő? Tudod, akit csókolgattak.

Úgy tett mint aki emlékszik, pedig látszott rajta, hogy akkor se látta.

- Nem nagyon. Elég öregek azok a szereplők hozzám.
- Ugyan! Egy csóknál nem számít a kor.
- Neked tényleg nem számít?
- Persze hogy nem.
- Akkor megcsókolhatnálak én is?

Ezt úgy mondta, hogy nem nézett rám és közben idegesen nevetgélt. Mi lehet ebben olyan vicces?

- Aha. Ha szeretnél...
- Tényleg?
- Nem! Csak ha igazán szeretnél. - mondtam én.
Elkomorodott. Talán szomorú lett?
- De egy puszi jöhet. Csókolózni úgyse tudsz szerintem. - mondtam neki nevetve.
- Honnan tudhatod? - mérgeskedett.
Most akkor duzzog? Így nem lesz jó. Elveszem a kedvét attól amire éppen szeretném rávenni.
- Akkor hiszem ha érzem. - kacérkodtam vele.
Hirtelen elém lépett, vállaim megfogva, száját erősen a számra nyomta, cuppantott, majd gyorsan mellém került újra, mintha mi se történt volna. És tényleg nem történt semmi. Azt hittem megpukkadok a nevetéstől. Alig bírtam visszafojtani. Aztán kitört belőlem, de annyira, hogy a könnyeim is folytak a nevetéstől.

- Ne haragudj. - mondtam két hahota között. - De ez annyira vicces volt.
- Most úgy csinálsz mintha te jobban tudnád.
- Megmutathatom mit tudok, ha akarod. - kacsintottam rá. - Tényleg. Akarod, hogy megtanítsalak csókolózni? De csak ha titok marad.
Elgondolkozott. Végül döntésre jutott.
- Ok. Nem mondok senkinek semmit. Kivéve ha te se tudod jobban mint én.
- Nyugi, ennél azért jobban megy, bár sok gyakorlatom nekem sincs. Legfeljebb én jobban figyelek arra amit érzek.

Elém állt.

- Nem itt. Így nem lehet. Na meg, megláthatnak mások is. Titok. Emlékszel? - kerültem ki őt.
- Eljössz hozzánk? Most pár órát még biztosan nem lesz otthon senki.

Ebben megegyeztünk és egymás mellett sétálva értünk el hozzájuk. Ha valaki meg is látna, semmi para, mert én ugye, csak Encit várom meg Gabiéknál.
A nappaliban már nekem akart esni, de leállítottam.
- Menjünk be hozzád. Egy ágyon sokkal kényelmesebb lehet.
Nem vitatkozott. Kézen fogva mutatta melyik az ő szobája. Hagytam. Mintha nem tudtam volna! Pedig abban a pillanatban ahogy beléptünk, megelevenedett emlékeimből az a jelenet, amikor ő itt, egyedül masztizott. Mit mondjak?! Feldobott egy pillanat alatt. Éreztem, ahogy combom köze nedvesedni kezd.

Leült a fotelba, én meg vele szemben az ágyra. Ebben a családban úgy látszik mánia, hogy mindenkinek franciaágya legyen. Enci szobájában is olyan volt és itt is jó széles ágy terpeszkedett. Láttam rajta, hogy izgul.
- Gyere ülj ide mellém. - kértem.
Átült az ágyra, tőlem jó fél méter távolságra. Nem baj. Nemsokára úgyis közelebb leszel. Terveim szerint nagyon-nagyon közel.
- Akkor megmutatod? - ökölbe szorított kezét maga mellett tartotta. Nem ért hozzám. Testtartása is feszült volt. Én is izgatott voltam, de tartásom ellazítottam és áthajoltam a távolságon és számmal lassan cirógattam az övét. El akart húzódni egy kis idő múlva, de kezem nyakára kulcsoltam, közelebb húzódva hozzá és újra csak ezt csináltam.
- Hunyd be a szemed lécci. - leheltem ajkára. Szó nélkül engedelmeskedett. Én meg folytattam érzéki játékomat. Egy ideig szimplán csak a száját simiztem a sajátommal, majd mikor úgy éreztem kezd lazább lenni a tartása, akkor megnyaltam a számat. Persze ezzel együtt az övét is és a következő pillanatban már erősebben simogattam a száját. Ezt egészen addig csináltam, ameddig egyszercsak sóhajtania kellett. Nem hosszan, de nekem ez is elég volt ahhoz, hogy kissé nyílt ajkai közé becsúsztassam a nyelvem, majd pár nyelv és száj körzés után visszavonultam. Csak egy pillanatra. Aztán folytattam és ekkor már tudtam, hogy mehetek mélyebbre is, mert nem csukódott be az az édes ajka. Sajnos mielőtt elmélyíthettem volna igazi csókra váltva, ő kinyitotta szemét és félig lihegve elhúzódott tőlem. Elfordította a fejét is, gondolom lélekjelenlétét szerette volna visszaállítani.
- Ez nem is csók. - mondta.
- Tényleg?
- Aha. Én jobban csináltam nálad. - Na várj csak! Ezért most bünti lesz.
- Nem tetszett? De őszintén!
- Nem hát. Ez annyira nyálas volt. - mondta és lehet folytatta is volna, ha nem markolok rá nacija elejére, amin már szemmel is látszott tetszésének jele.
- Sajnálom, kis hazug. A tested nem ezt mondja. - nevettem rá.
Eltolta a kezem. Nem durván, de határozottan.
- Ja ez?! Hát ez mindig feláll.
- Tényleg mindig? Nem hiszem. Az utcán semmi ilyet nem vettem észre. - nevettem tovább.
- Hát ott lehet nem, de itthon szinte mindig.
- Akkor ez a hely varázsa lehet. Csak mert a tv-nézés közben is felállt.

Elvörösödött. Zavarában újra a csiklandozáshoz folyamodott. A csikiből viháncolás lett és a végén én hanyatt feküdtem az ágyon, ő meg a lábam között, rajtam nyugodott. Kezeim egyik kezével fejem fölé emelve tartotta, hogy a másik kezével csikizni tudjon. Én meg ugye ficánkoltam alatta, majd lábaimmal átkaroltam a derekát és hozzá dörgöltem a pinusom a merevedéséhez. Ez rá se volt hatástalan, mert kis idő múlva mindketten igencsak szaporán vettük a levegőt. Elkomolyodva szemembe nézett és megcsókolt. Jó tanítványnak bizonyult, mert már nem az utcai puszit adta, hanem ahogy mutattam neki. Egyre jobban belemelegedett szám kényeztetésébe, miközben én továbbra se hagytam abba csípőm játékát. Újabb pár perc (?) elteltével éreztem, hogy elengedi kezeim és mindkét kezével vállaim mellé támaszkodott. Elérkezettnek láttam az időt tervem végrehajtására, bár én csak egy közös masztira akartam rávenni. Eleinte. Kezemmel a kezét a mellemhez húztam és az ő kezével masszíroztam saját cicimet.
- Azta... - nyögte kéjesen.
- Tetszik? - mosolyogtam rá, de most én voltam picit zavarban. Mi van ha mégse tetszem neki csak áltattam magam?
- Ez egyszerre csodálatos és gyönyörű. Még sose fogtam így senkiét.
- Akarod jobban érezni?
- Hogy?
Óvatosan kibújtam alóla, fejemen áthúztam a pólót és kezét újra vissza tettem magamra. Elkapta a hév, mert rámarkolt két kezével egyszerre mindkét mellemre. Óh, de jó érzés! Sokkal jobb, mint amikor magamnak csinálom. El is gyengültek a lábaim egyből és nyögtem is egy nagyot. Ő félreértette, mert egyből abbahagyta.
- Fájt? Izé, bocsi... - dadogta.
- Dehogy fájt, butus. Nagyon jól csináltad. Komoly, nagyon fincsi volt.

Hitte is meg nem is, de megnyugodott és újra kezelésbe vette cickóim. Hanyatt dőltem az ágyon és húztam magammal őt is. Oldalra feküdt mellettem és csak simogatta, markolta a keblem halmát. Bal mellemről eltoltam a kezét és mutattam neki sajátommal, hogy hogyan is kellene.
- Látod? Én így szeretném. Menni fog? - mosolyogtam rá. Legszívesebben rámarkoltam volna én is arra a szép kéjrudacskára, de nem akartam elvonni a figyelmét.
- Persze. - és most nem hazudott. Nagyon igyekezett és mondhatom sikerrel is járt, mert nagyon élveztem. Közbe-közbe csókolóztunk is és ezt lassan profi szinten tette.

Egy idő után elérkezettnek láttam az időt arra, hogy szintet lépjen nálam.
- Várj egy picit. Láttál már meztelen nőt élőben?
- Eddig csak filmen.
Úgy ahogy voltam, fekve megszabadultam a maradék gönceimtől is és lábam enyhe terpeszbe tettem. Már előzőleg valamikor, róla is lekerült a póló. Azt hiszem, azt is én hámoztam le, bár ez nem biztos. Rajta is már csak alsónaci volt, ami inkább csak izgató volt, semmint elrejtsen bármit is. Kis ideig hagytam, hadd nézelődje ki magát és élveztem ahogy - mint egy kisgyerek - rácsodálkozik minden porcikámra. Kezét lassan végigvezettem kezemmel a testemen. Fentről lefelé simogattam magam az ő kezével. Annyira élvezetes volt számára is ez a játék, hogy miután combom belső felénél járva magára hagytam kezét, már önmagától indult felfedező útra. Én csak sóhajtoztam és kezeimmel mellkasát, vállait, hasiját simogattam. Rásimított puncim ajkaira, majd óvatosan beljebb nyomult. Megállt, majd kivette onnan. Mintha meglepődött volna.
- Ez nedves.
Elnevettem magam, de csak annyit szóltam:
- Mondtam, hogy szeretem a nedvességet. De tévedsz. Mert a puncim már nem nedves, hanem lucskos.
- De...
- Nyugi már. Nem pisiltem be ha erre gondolsz. Szagold meg ha nem hiszed!

Felszólításomra gondolkodás nélkül beleszagolt a puncimba. Leheletétől libabőrzött minden porcikám, csiklóm és bimbóim még jobban megfeszültek.
- Tényleg nem pisi szaga van. - és ellenőrzésképpen újra rám hajolt.
- Szeretnél megkóstolni?
- Kösz, kihagyom.
- Kár. De ha te nem, majd én téged. - mondtam és egy pillanat alatt hanyatt löktem, majd egy rántással félig-meddig lehántva róla a gatyát, számba vettem a faszát. Ideje se volt ellenkezni! Aztán már nem is akart. Első pillanatban ugyan nagyon meglepődött, de ahogy elhatalmasodott rajta a kéj érzete, már nem foglalkozott semmivel. Csak élvezte amit kapott tőlem. Nem voltam gyakorlott ebben. Életem második próbálkozása volt. Elsőnél majdnem megfulladtam, mert az a hülye srác egyből a torkomba akarta dugni. Később a csajokkal beszélgettünk és majdnem mindenki akinek volt ilyen tapasztalata, azt mondta erre, hogy finom. De most ezt nem is gondoltam át annyira, azt hiszem. Csak kíváncsi voltam milyen, ha nem erőltetik.
Makkja olyan sima volt és bársonyos a többi része pedig egyszerre kemény és bársonyos, de végig jó ízű és mennyei volt az illata. Amikor bekaptam, kb fele volt a számban. Nyelvemmel is megízleltem aztán lassan bólogattam rajta. Ekkor először ért hozzám saját magától. Simogatta a hajam. Nem mondom, vállig érő dús, barna, hullámos hajam van, de hogy ilyenkor éppen a hajam jusson eszébe?! Persze nem tettem szóvá. Néha rászívtam, hol gyengén, hol erősebben és amikor bírtam nyelvemmel is simiztem. Pár perc múlva elkönyvelhettem életem első, több-kevésbé sikeres szopását. Hogy miért a kevésbé? Csak mert mikor éreztem, hogy kezdenek kidagadni az édes „kis“ szerszámán az erek, a drága el akarta tolni a fejemet magától. Én persze nem hagytam, hiszen az Ő ízére voltam kíváncsi. Nem is lett volna baj, mert amikor ezt éreztem, ahelyett, hogy kiengedtem volna a számból, még gyorsabb ütemre kapcsoltam és szívtam mintha az életem múlna rajta. És még ez se lett volna gond, csak amikor az első löketet éreztem, átfutott agyamon, milyen lenne az a mélytorkozás így, hogy nem kényszerítik és felnyársaltattam a számat a rúdjával. Mondanom se kell, hogy ez nagy hiba volt, mert a kövi löket mellément és hatalmas köhögési ingerem lett, úgyhogy szinte kiköptem és az utolsók már az arcomra és mellemre cseppentek. Szerencsére ő ebből nem sokat vett észre, így élvezete ettől nem lett kisebb.

Mikor magához tért, puszit nyomott az arcomra, ahol nem érte sperma.
- Köszi, ez annyira csodálatos volt.
- Nekem se volt rossz. Fincsi falat vagy. - doromboltam - Azért a mosdóba kimennék ha nem baj. - nevettem rá.
- Persze, mindjárt mutatom és adok amit csak akarsz.
- Ne tegyél felelőtlen kijelentéseket. - incselegtem vele - Lehet én többet akarok.
- Hát lássuk csak. Fogkefe, fogkrém, szappan, törölköző... Mi kellhet még?
- Te.
- Szeretnéd ha segítenék?
- Aha. Az nagyon jó lenne, ha most már te segítenél rajtam. - húztam tovább a pasit. Igen, pasikát. Mert most már férfinek láttam, nem annak a kissrácnak, akinek tegnap. Pedig még mindig nem volt 16 se. És csak egy nappal öregebb mint tegnap. Nahát!
- Ha megmutatod mire gondolsz. Szívesen megteszek neked mindent, amit tudok.
- Tudsz ha akarsz. De nem erőltetlek semmire. Ha nincs kedved valamihez akkor nem kötelező ám.
- Tudod... Csak csókolózásról volt szó. Ne érts félre, nagyon tetszett eddig minden és most még sokkal szebbnek látlak mint tegnap.
- De?
- Hát... nincs de. Csak mondom. Betartottad amit ígértél. És belátom, hogy sokkal jobb úgy csókolózni ahogy mutattad. DE amit utoljára csináltunk az több volt, mint csók.
- Na mégiscsak volt egy de. - kuncogtam, miközben befejeztem a mosakodást.

Nem zavart, hogy közben végig nézett és minden mozdulatomat itta is magába. Inkább élveztem. Élveztem, hogy tetszem neki. Mert érdekes módon a „tetszési indexem“ megint kezdett növekedni nála. Nincs 5 perce, hogy elment és máris lehetne vele valamit kezdeni. Wow! Eközben azért hozzátettem:
- Valahol azt olvastam, hogy az is csók. Nem tudom hol, de ezek szerint nem tértünk el a tananyagtól. Na és emlékszel, amikor azt mondtam, hogy az igazi csókolózást utcán nem lehet?
- Tényleg furán venné ki magát, ha ezt az utcán csináljuk. - nevetett most már ő is.
- Amúgy zavarna téged, ha többet akarnék?
- Nem tudom. - mondta, majd megfordult és bement a szobába.

Dolgom végeztével a szobában körbe forogtam előtte és megkérdeztem:
- Tetszem neked?
- Nagyon. - szólt, felém lépett, megcsókolt. Hosszan, élvezettel.
- Azt hiszem már nem tudok neked tanítani semmit a csókról.
- Fejlődtem valamit?

Odahúztam kezét a lábam közé és valamelyik ujját finoman magamba csúsztattam, majd kihúztam. Most nem tiltakozott. Csak csodálkozott.
- Ezt miért csináltad?
- Csak válaszoltam arra amit kérdeztél. - nevettem.
- Ez a csókomtól van?
- Igen, meg tőled. Attól aki Te vagy.
- Akkor tetszem neked én is, gondolom. De miért nem tudtuk ezt eddig? Én mindig azt hittem kis hülyének tartasz.
- És te engem? Mit gondoltál rólam tegnapelőttig?
- Nekem akkor is bejöttél. Csak úgy voltam vele, hogy nem lenne esélyem.
- Meg se próbáltad. - nyújtottam rá a nyelvem. Ő persze egyből elkapta a szájával és szabályosan szopogatta a nyelvem, miközben ajkai is ajkaimhoz értek. Ejha! Ez aztán a haladás! Nem is mertem lenézni, mert már éreztem, hogy élvezetem leve a combomon folyik le. Hogy zavarba hozzam rámarkoltam a faszára. Ő csak mosolygott. Én voltam aki meglepődött! Persze, gondolhattam volna, hogy ha rám, akkor őrá is hatással volt a csók, meg az egymáshoz simuló testünk. Hasamban már annyira feszített a vágy, hogy nem gondolkodtam többé. Elfeledkeztem arról is, hogy szűz, meg arról is, hogy én is, meg hogy nem szedek semmit és akár gyerek is lehet. Mindez eszembe se jutott akkor. Elvesztettem a fejem. Hanyatt löktem az ágyon és rávetettem magam. Csókoltam a száját és csúszkáltam rajta egészen addig, míg egyszercsak bennem volt a makkja. Ezt leírni lehet több ideig tart, mint amennyi idő alatt ez megtörtént. Ebben a pillanatban mindketten megálltunk. Mindketten meglepődtünk az érzésen, amit kaptunk a másiktól. Ha valaki azt várja, azt fogom írni, hogy ekkor kitisztult a fejem, hát téved. Az alattam fekvő gyönyörű férfi félig bennem annyira feltüzelte minden érzékemet, hogy nem volt többé megállásom. Talán ha lehajít magáról... De nem tette. Azt hiszem őt is rabul ejtette az új élmény. Lassan újra szájához hajoltam, ő is felém mozdította fejét. Félúton találkoztak ajkaink és gyengéd csókban forrtunk össze. Szemét egyikünk se hunyta le, keze a kezemben... Tökéletes pillanat volt. A következő pillanatban teljes testtel rázuhantam, hozzácsapva pucim keményen ágaskodó faszára. Egy pillanatra csillagokat láttam a fájdalomtól. A következő pillanatban az a kellemes, csodálatos, teljesen eltöltő érzés, amit eddig egyetlen orgazmusom során se éreztem, átváltott kéjbe. Persze megálltam. Rövid időre. Abbahagyva a csókunkat lihegve kérdeztem:
- Nem baj? Nem fájt?

Csak mosolygott ezen és helyettem könnyezett.
- Annyira édes vagy! Nem nekem egy cseppet se fájt, sőt! És neked?
- Nekem se. - hazudtam. - De miért sírsz?
- Nem sírok. Boldog vagyok. - eközben megemelte a csípőmet és lágyan mozogni kezdett bennem. Lassan, egészen aprókat lökve. Picit se fájt.

Újabb óriási, kellemes, csodálatosan új érzés!

- Te se tudtad ezt, ugye? - kérdezte.
- Nem. Nekem te vagy az első.
- Éreztem. És annyira... nem tudom elmondani, hogy mennyire érdekes és jó érzés, ahogy egyszerre vesztettem el veled a szüzességet.
Na ez tényleg nyálas duma volt, de most éppen ez kellett.

- Ne próbáljunk valami jobbat? - érdeklődtem.
- Mi lehet ennél jobb?
- Mondjuk egy orgazmus, amit egyszerre élünk át?! - mosolyogtam rá, mire ő begyorsított. Aztán azt hiszem észbe kapott, mert anélkül, hogy kicsúszott volna belőlem, egy pillanat alatt átfordított és pár perc elteltével kivette és a hasamra élvezett. Nekem se kellett volna már sok, de...
Szomorúan vettem tudomásul, hogy otthon megint segíthetek majd magamnak. Szóval ennyi volt. Gondoltam és ki akartam menni a mosdóba lemosni magam. Nem néztem le. Nem néztem rá. Sehova se néztem. Egyszerűen csak szégyelltem magam, hiszen én kezdtem, én akartam és most a kielégületlenség... Megint nem tudtam meg milyen az, ha nem egyedül élvezek el.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, nem volt jó. Mert minden nagyon kellemes volt. Csak a tudat, hogy talán ennél sokkal jobb is lehetett volna, szomorúvá tett.
Kb idáig jutottam gondolataimban, amikor azt éreztem, repülök. Repültem vissza az ágyra, hogy csak nyekkentem. Nem ütöttem meg magam, esésem felfogta a puha ágy és a párnák. Se meglepődni, se tiltakozni nem volt időm, mert feje ölemben volt és nyalt eszeveszetten mintha prémcsit akarna érte. Szólni akartam. Szólni, hogy ez kurva jó és nehogy abba hagyja. A másik felem meg azt, hogy de de, abba kell hagynia. Az első hang győzött bennem, de megszólalni amúgy se lett volna esélyem. Nem is tartott sok ideig. Szájával csiklómra tapadt miután letisztított mindenhol teljesen, közben egy ujjal belém hatolt és valamit találhatott bennem, miközben azt az egyetlen ujját nem is túl mélyre nyomva, körbe forgatta, majd megállapodott egy ponton és csak azt simogatta. Igen, megtalálta az édeske a G-pöttyömet, amit én magam is hiába kerestem mindaddig, pedig olvastam róla, hogy valahol bennem van. Az érzés annyira intenzív és felemelő volt, hogy csak markolásztam magam alatt a takarót vagy lepedőt, mert azt se tudtam akkor már, hogy mi az. Fogalmam se volt, hogy ő ki, vagy hogy én ki vagyok... Úgy éreztem egyik pillanatban, hogy repülök. Ezzel együtt mélyen bennem megindult valami. Valami ősi erő. Felrepített a csillagokig és csak élveztem a csillagokat, élveztem az érzést.
Soha azelőtt nem volt ilyen és azóta is csak elvétve. Felejthetetlen ajándékot kaptam. Teljesen váratlanul. Most visszagondolva erre, még mindig beleborzongok.

Mikor lassan magamhoz tértem, Gabi arcát láttam magam előtt. A szemei csillogtak, nevettek rám. Csodálatos... lett volna, ha el nem rontja az összhatást a rátapadt, félig már rászáradt mindenféle testnedvem. Akkora nevetőgörcs kapott el, hogy majdnem sírtam a végén és alig bírtam kinyögni:
- Te őrült. Kedves, aranyos, egyetlen őrültem. Imádlak. - de a nevetést nem tudtam abbahagyni jó ideig. Ő meg csak nézett és továbbra is száradt rá minden.

Lassan elmúlt a nevető rohamom nagyja, ekkor kézen fogtam és a fürdőbe vezettem a tükör elé. Elképedt és gyorsan elkezdte arcát, nyakát csutakolni. Közben még őt is elkapta a nevetés. A végén egymást átölelve a fürdőkádba találtuk magunkat, még mindig nem tudva abbahagyni a nevetést, pedig már nem is nézett ki olyan csúnyán mint nemrég. Egyáltalán nem nézett ki rosszul. Valahogy mégis sikerült mindkettőnknek lefürödnie és visszamenve felöltöztünk. Halkan átbeszéltük az élményeinket újra, ameddig Enci meg nem érkezett.

A rá következő időkben még párszor elkövettünk egymással ezt-azt.
Egyszer előállt azzal, hogy szerelmes egy másik lányba és mindent köszön, de ne haragudjak...
Szomorú voltam, de nem volt mit tennem. Nem haragudtam rá. Addig se tudtam. Én ugyanis azt hittem, hogy ez a szerelem, amit én érzek.